Köszönet

Halihó!
Remélem tetszett, és nem haragszik rám senki a vége miatt. Köszönök mindent a barátnőimnek, és az írótársaknak.:D Lesz még Ficem!

Huszonkilencedik fejezet - "Minket még a halál sem választhat el..."

Huszonkilencedik fejezet - "Minket még a halál sem választhat el..."

Egy hónappal később:

Konoha romokban hever. A házak félig le vannak rombolva, az utcákat vörös vér festi színesre. Halott emberek a földön, akik a falujukért haltak meg. De nem mindenki halt meg. Egy kis csoport elbújva él az erdőben és a bosszút tervezik. De, hogy? Egy kis házban élnek az erdő szélén. Tudják, hogy a Kyuubi rájuk fog egyszer találni, de eddig nem merészkedett idáig. Sok embert átszállítottak más falukba, csak a legerősebb nindzs*ák maradtak itt. A többi a falu lakosait kíséri és vigyáz rájuk.

-          Tsunade-sama! - ment az egyetlen asztalnál ülő nőhöz Sakura.

-          Tudom, mit akarsz kérdezni.. - nézett föl a nő kisírt szemekkel.

-          Keresünk egy jutsut, amivel megállíthatjuk a Kyuubit. - lépett oda Kakashi.

-          És Naruto? Meg kell Őt mentenünk!

Kakashi és Tsunade összenéztek. Sakura nem értette.

-          Tudod... - kezdte Tsunade.

-          Naruto meghalt. - mondta halkan egy hang.

-          Mi?- fordult meg Sakura.

-          Meghalt... Nincs többé. Csak a teste él.

-          Hogy mondhatsz ilyet Sasuke? Biztos, hogy él! Élnie kell! - sírt a lány.

-          Nem. Nem él.

-          De.. De... - nézett Kakashira, de az nem mondott semmit csak elfordult - Biztos meg lehet menteni valahogy! Ő mindig megússza, és úgy jön elő, hogy minden rendben van!

-          Sakura. Meg kell értened. - állt fel Tsunade. - Naruto... Nincs többé. - szólt a nő, majd könnyek szöktek a szemébe.

-          Honnan tudhatjátok ennyire biztosan? - kiáltott Sakura.

-          Onnan hogy mondta.. - szólt Sasuke.

-          Hogyan? De..

-          Elmondta, aztán átadott egy üzenetet. Narutotól. - mondta Sasuke. Szemei vörösek voltak, és nagyon sápadt volt az arca. - Hidd el Sakura.. Én lennék az első, aki megpróbálná megmenteni őt. De már késő. Túl késő.. - fordult el a fekete, hogy ne lássák, hogy újra könnyek gyűlnek a szemeibe. Mióta Naruto meghalt, Sasuke mindig sírt. De most elhatározta, hogy ugyan már nem mentheti meg a szerelmét, megbosszulja a halálát.

-          Sasuke... - sírt Sakura. - Tudom.. Bocsáss meg.. Meg sem érthetem, hogy ez neked mennyire fájhat. De.. Nehéz elfogadni... Naruto a barátom volt. Testvéremként szerettem... - itt a szájára tette a kezét és felzokogott. - Istenem Naruto...

Hirtelen egy hatalmas robbanásra lettek figyelmesek. Sasuke óvatosan kinézett az utcára és meglátta Narutot... Illetve a Kyuubit Naruto testében. Vörös chakra vette körül és szemei is vörösen izzottak. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik. Lassan megfordult és a két fiú szeme találkozott. De a Kyuubi csak állt. Nem tett semmit. Ezután eltűnt.

-          Szerencsénk vo... - fordult meg Sasuke, de Sakura már sehol sem volt.

-          SEGÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!!!! - ez Sakura hangja volt.

Sasuke előjött rejtekéből és meglátta az egyik tetőn a Kyuubit, karjában az ájult Sakuraval. Nem tétlenkedett, követte őket. Végre szembe találkozott a Kyuubival. Egy ideig farkasszemet néztek egymással.

-          Szóval megint találkozunk... - nevetett fel a Kyuubi.

-          Add vissza Sakurat. Most! - kiáltotta dühösen a fekete hajú fiú.

-          Nem inkább Narutot akarod? - kérdezte vigyorogva.

Sasuke nem mozdult. Igen. A válasz az volt, hogy őt sokkal jobban akarja, mint Sakurat. Vissza akarja kapni a szerelmét. A szerelmét, és élete értelmét. Majd megrázta a fejét, és visszatért a valóságba.

-          Ő már nem él.

-          Honnan tudod, hogy nem tudom visszahozni?

Sasuke nyelt egyet.

-          Ne higyj neki.. Csak be akar etetni... - koncentrált Sasuke. - Tudom. Tudom, mert senki nem képes ilyesmire.

-          Ennyire biztos vagy benne?

Sasuke nem szólt. Naruto már nem él. És ezt mindenkinek el kell fogadnia. Senki nem tudja már visszahozni. Halott a lelke, így már a Tensei jutsu sem segít.

-          Elvitte a cica a nyelved?- nevetett a róka.

-          Megküzdök veled. Életre, halálra. - mondta Sasuke.

-          Igen?

-          Ha győzök, visszaadod Sakurat.

-          Honnan tudod, hogy betartom a szavam?

-          Nem tudom. De remélem. Talán te sem vagy olyan... Alávaló.. És hazug.

Elmosolyodott és Sakurat letette.

-          Rendben. Küzdjünk meg. Odalenn.

-          Rendben.

Mindketten leugrottak a tetőről a vérrel borított földre. Sasuke elővett egy kunait és támadó állást vett fel. A sharingan is felvillant szemében.

-          Azzal nem érsz semmit ellenem. - mondta.

A fiút viszont ez nem érdekelte. Nekifutott és kunaiat egyenesen a Kyuubi szívébe akarta szúrni, de az egyszerűen megfogta csuklóját és feldobta a levegőbe, majd ő is utána ugrott.

- Tudom, hogy szerettétek egymást... - mondta, ahogy Sasuke alá ért.

Megfogta fekete fiú karját megpördítette és először gyomrába rúgott bele, majd most mindkét karját és a föld felé hajította. Szerencsére Sasuke észnél volt és mielőtt halálos véget ért volna, chakrat gyűjtött lábába és épp, hogy megállt a földön. Persze kicsit bemélyedt alatta. Felnézett és gyorsan elugrott a majdnem rá eső Kyuubi elől. Nagy port kavart a leérése. Sasuke újra nekitámadott. A rókadémon is előkapott egy kunait és ő is nekitámadott a fekete fiúnak. Csak a két kunai csattanásai hallatszódtak és szikrák fénye látszódott, ahogy harcoltak.

-          Hisz én vagyok Naruto. - vigyorgott.

-          Nem. Te nem vagy Naruto.

-          És mi van, vissza tudom hozni?

-          Nem! - ordított és megint nekifutott.

A Kyuubi csak kitért előle. Sasuke egyre dühösebb és idegesebb lett és már nem is figyelt másra, mint a bosszúra.

-          Naruto mit szólna, ha látna? Gyenge vagy.

Ez csak még dühösebbé tette a fiút. Elkezdett pecséteket formálni, majd..

-          Katon! Gyoukyaku no Jutsu! - kiáltott és egy mély levegőt vett.

Minden porig égett, ami a közelében volt. Mikor a tűz elkezdett eltűnni, Sasuke nem látta a Kyuubit se a holttestét. Hirtelen egy hatalmas ütést érzett nyakán Arccal a földre esett. A Kyuubi megfogta mindkét karját és hátra csavarta, majd ráült derekára.

-          Beszélgessünk. - mondta.

-          Veled soha! - kiáltott fájdalmasan Sasuke, mert a szorítás egyre csak erősödött.

-          Akkor, majd én beszélek... Láttam ám mindent. Naruto szenvedett miattad.

-          Nem igaz!

-          Dehogyis nem! Fájdalmat okoztál neki.

-          Mivel? MIVEL? Szerettem Őt! Boldogok voltunk, de te megölted Őt! Soha nem bocsájtom meg neked! Elvetted tőlem azt aki a legfontosabb volt nekem! Miért? MIÉRT??? - sírt Sasuke. - Mindig bántották Őt miattad, és mikor végre boldog volt...

-          Honnan veszed, hogy boldog volt?

-          Hogy.. ?

-          Az az üzenet ne zavarjon meg... Mi van, ha azt csak kitaláltam? Mi van ha Naruto gyűlölt téged?

-          Nem... - suttogta Sasuke. - NEM! Szerettük egymást! Miért szenvedett volna?

-          Neked kell rájönni. - nevetett ironikusan.

Sasuke minden erejét összeszedte és lelökte magáról az ellenséget és rögtön behúzott neki egy hatalmasat. Majd most ő fogta meg a kezét és hajította fel a levegőbe. Összegyűjtve chakraját, utána ugrott. Először jobbról, majd balról rúgott bele.

-          Így se győzöl le!- mondta.

Pár perc után mindketten egymással szemben álltak. A földön. A Kyuubi éppen támadott volna. Sasuke viszont csak állt.

-          Sajnálom Naruto... Nem tudtalak megmenteni... Az életemre mondom, hogy soha semmit nem titkoltam el előled. Bocsáss meg nekem azért, hogy én sem tudom betartani az ígéretem.. Soha nem fogom elfelejteni a csókod... Életem legszebb perceit köszönhetem neked. Szeretlek Naruto. - mondta a szemébe nézve.

A Kyuubi megállt. Csak nézett Sasukera. Még nem is vigyorgott. Csak álltak.  A fekete hirtelen azon kapta magát, hogy kezd megnyugodni és reménykedni, hogy Naruto tényleg ott van és hallotta őt. De nem így volt. A démon újra elmosolyodott és támadni akart, de nem tudott mozogni. Mindketten meglepődtek. Eközben Sakura kezdett magához térni. Feje sajgott és lenézett az utcára. Ekkor látta meg Sasuket és a Kyuubit. Le akart ugrani, de úgy gondolta inkább vár, hogy mi történik.

-          Sasuke!- hallatszott egy ismerős hang.

A fiú megfordult és meglátta Tsunadét.

-          Sasuke! - még egy hang. Kakashi is megérkezett.

-          Sasuke! - mondta Kakashi - Lefogtam a Kyuubit egy jutsuval. Szerencse, hogy pont elvetted a figyelmét.

-          Találtam egy jutsut, amivel meg lehet ölni.

A nő közelebb lépett és éppen pecséteket akart csinálni, mikor...

-          Állj! - mondta Sasuke. - Majd én.

Mindenki meglepődött. A Kyuubi próbált kiszabadulni, de nem ment. Sasuke közelebb lépett hozzá.

-          Nehezemre esik megtenni...  Narutot látom benne. - gondolta Sasuke, majd a Kyuubira nézett. Annak szeme vörösen izzott és úgy nézte Sasuket, mint egy vadász az áldozatát. A fiú is remélte, hogy nem kell ezt megtennie. Végül mélyet sóhajtott. Könnyeit hullatva kezdett el pecséteket formálni kezével, majd a Kyuubi mellkasához tette kezét. Hirtelen minden fehér fényben izzott. Eltűntek Sakuraék. Semmit nem látott. Mintha üres lenne minden. Csak Sasuke volt. A semmi közepén. Hirtelen valaki megfogta vállát, és mivel azt hitte a démon, ezért elcsapta és támadólag megfordult. Nem hitt szemének. Nem a Kyuubi állt előtte. Arca döbbentséget fejezett ki. Ajkai remegtek és csak egy szót tudott ismételgetni.

-          Naruto..

Igen. Ő állt előtte. Kék szemek, csillogó, szőke haj, és az a kedves mosoly... Ez nem a démon volt. Az igazi és az egyetlen Naruto. Sasuke minden porcikája remegett, majd lábai felmondták a szolgálatot és összeesett. Szeméből patakokban folytak a könnyek és estek ruhájára. Nem tudta abbahagyni. Nem ment.

-          Sajnálom! - mondta.

-          Mit?- tette kedvesen Naruto kezét Sasuke vállára.

-          Megöltelek. - sírt tovább.

-          Nem öltél meg. - mosolygott a szőke. - Ami most vagyok az már csak emlék. Már a lelkem sem él.

-          Naruto.. én..

-          Csss... - tette a szőke a szerelme szájára az ujját. - Nincs szükség szavakra. - mondta Naruto, majd megcsókolta a feketét.

Sasuke mohón kapott szerelme ajkai után. Mikor elváltak, szorosan megölelték egymást.

-          Megkaptad az üzenetem?

-          Meg... Nem akarlak elveszíteni.. Szeretlek..

-          Nem veszítesz el... Örökre itt leszek.. - tette a kezét Sasuke mellkasára. - De most... - engedte el a fiút.

-          Ne! - nyúlt a távolodó Naruto után. - Ne hagyj el! Veled akarok lenni... Vigyél magaddal..

-          Sasuke.. Nem jöhetsz velem... Neked élned kell. Támaszd fel a klánod.

-          Hogy kérhetsz ilyet? Senkihez nem tudnék hozzáérni rajtad kívül!

-          Nem halhatsz meg... Igaz... így elveszítelek, de... nem vagyok önző, hogy a halálodat kérjem...

-          Nem vagy önző... Szabad akaratomból akarok veled menni.

-          Sasuke.. Menj.. várnak rád..

-          Életük végéig várhatnak, mert én, ugyan nem hagylak el téged!

-          Sasuke! - mordult fel Naruto. - Csak te lehetsz ennyire makacs! Amíg a halál el nem választ emlékszel?

-          De minket még a halál sem választhat el... - törölte le könnyeit a fekete.

-          Sasuke.. - gyűltek könnyek a szőke szemeibe.

-          Kérlek Naruto.. Könyörgök...

-          A fenébe is Sasuke! - mordult egyet Naruto, majd magához szorította a feketét.

-          Minket még a halál sem választ el. Egyetlen Uchihám...

-          Naruto.. - bújt a szőke karjaiba a fekete.

-          Biztos, hogy ezt akarod?

-          Semmit nem akartam még ennél jobban.

-          Szeretlek Sasuke...

-          Én is szeretlek... Naruto... - szólt a fekete majd megcsókolta a szőkét.

Hirtelen felvillant valami, aztán vége.

-          Mi a...! - kiáltott fel Tsunade, majd meglátta Sasukét és Narutot egymáson feküdni. Egymás kezét fogva borultak egymásra.

-          Istenem.. - szólalt meg Tsunade, majd megnézte a fekete pulzusát.

-          Nem él.. Egyikőjük sem él.. - gyűltek könnynek a nő szemébe.

-          Tsunade! - rohant oda Kakashi, nyomában Sakurával.

-          ... Vége...

-          Ne.. Naruto! Sasuke! - sírt Sakura. - Nem lehet.. Ugye nem..?

-          De igen... Mindketten halottak.. - törölt ki egy könnycseppet Kakashi a szeméből.

-          Végül csak együtt vannak.. - nézett fel Tsunade az égre, amely olyan kék volt, akárcsak Naruto szemei. Könnyei lassan haladtak le arca vonalain.

-          Sakura! Nyugodj meg. Erősnek kel lenned. Te vagy a Hokage! - szólt Sakurának a Jounin. - Ők most már egy boldogabb helyen vannak...

-          Tudom..

-          Nem Sakura.. Nem tudod... - gondolta Kakashi.

Eltelt egy év. Sasuke és Naruto végre együtt lehettek, és Sakura is megnyugodott végre. A jövő nemzedékei mind tudni fognak Sasuke és Naruto történetéről, mert Ők ketten... Ők ketten voltak Konoha legszebb párja.

Sakura később még két fiúgyermeket hozott a világra, akiknek - Sasuke és Naruto emlékére - A Naseto és a Sasuto nevet adta.

Konohát újjáépítették, és folytatódott a falu élete.

A fiúk sírján két szál gyönyörű rózsa nőtt, amelyek egybefonódva élték mindennapjaikat. A rózsákra rá volt akasztva a két fiú nyaklánca [Sasu&Naru].

A Sírra a neveik alá ezeket a szavakat vésték:

ˇMinket még a halál sem választ el"

Mindörökké: Sasuto Rasori

Huszonnyolcadik fejezet - Naruto lelke...

Huszonnyolcadik fejezet - Naruto lelke...

Három év telt el, s azóta a két fiú minden percét együttöltötte. Sakura életet adott egy egészséges kislánynak, aki a Yoru nevet kapta. Ino, Shikamaru nagy örömére egy ikerfiúval ajándékozta meg szeretett férjét. Shiroko és Shibata szeretnek édesapjuk idegein táncolni, és mindent megtesznek, hogy apjukat idegesítsék. De ez csak a látszat. Valójában így mutatják ki a gyerekek, hogy mennyire szeretik a szüleiket.

Naruto aznap lázasan ébredt. Rémeset álmodott, és reggel alig bírt levegőt venni.

Sasuke idegesen borogatta szeretett szőkéjét, hogy levigye a lázát.

-          Ez sokkal komolyabb, mint egy megfázás. - szólt Sasuke. - Azonnal elviszlek Tsunadéhez. - szólt a fekete, majd bebugyolálta a remegő Narutot, és elvitte őt a kórházba.

-          Nem megy le a láza. - szólt Sasuke.

-          Az baj... Azonnal meg kell vizsgálnom. Sasuke, kérlek, hagyd el a szobát.

A fekete halkan bólintott, és indult volna, de a szőke megfogta a kezét.

-          Sasuke.. Kérlek... ne... hagyj... Magamra... - makogta a szőke. Látszott rajta hogy nehezére esik beszélni.

-          Naruto... Ki kell mennie.. - szólt Tsunade. - A chakrám árthat neki ha bentmarad.

Naruto szomorúan bólintott, majd elengedte a feketét. A fiú elhagyta a szobát.

-          Naruto... Most megpróbálom helyreállítani a chakraáramlásodat. - szólt Tsunade, majd chakrát vezetett a kezeibe.

Óvatosan végigpásztázta Naruto testét, és elegyengette a chakragombócokat. - Mi a fene lehet ez? - szorította össze a szemét, mikor egy hatalmas chakragombócot észlelt a fiú gyomrában. - Ez... lehetetlen.. a Kyuubit teljesen elnyomta Naruto chakrája, és már észlelni sem észlelte, amikor próbálta.

A vörös chakragömb jó nagy adag chakrát szivárogtatott a szőke fiú testébe, teljesen elnyomva annak saját chakráját.

-          Mi történik? - tért vissza Tsunade a valóságba. - Mintha... mintha... ÚRISTEN! - ugorott egyet Tsunade ijedt arccal, mikor rájött.

Óvatosan megnézte a szőke pulzusát, ami nagyon gyengének bizonyult. Megnézte az ájult fiú pupilláit, ami semmilyen reakciót nem mutattak. Sokként érte a megállapítás, miszerint a fiú kómába esett.

-          Lehetetlen!

-          Hmm.. hol vagyok? - nyitotta ki a szőke fiú a szemeit. - Sasuke? - ült fel. Ám szétnézve rájött, hogy a hely ismeretlen. Mintha egy sötét zugban lenne.

-          Mi a fene.. - de elhallgatott, mert észrevett egy vörös foltot a távolban. Felállt, majd elindult a folt felé. Mikor már látta, hogy mi az, elkerekedtek a szemei.

-          Te..?

-          Kölyök...

-          Mi a ...! De te nem lehetsz itt!

-          Azt hitted el tudsz nyomni, aztán eltüntethetsz? Tévedsz kicsi Naruto...

-          De hogyan.. ? Mióta kitörtél belőlem, nem is éreztelek! Teljesen megszűntél! Kyuubi... mire készülsz?

A Kyuubi felkacagott. - Már nem készülök semmire, ugyanis befejeztem. A chakrádat teljesen elpusztítottam az enyémmel, és hamarosan átveszem a hatalmat a tested felett.

-          Arra ne számíts! Nem fogom engedni! - morgott a szőke.

-          Nem tudsz semmit sem tenni. Te már csak lélek vagy. Semmi több. Egy érzésekből, és fájdalomból megmaradt kupac.  Ha akarnál, sem tudnál visszatérni a testedbe többé. - szólt a Kyuubi.

-          Hogy..?

-          Már csak a lelkedet kell elpusztítanom, és többé nem lesz, ami az utamat állja.

-          Ne... Sasuke... Megígértem neki.. - rogyott le a földre a szőke. - Megígértem neki, hogy örökre mellette maradok, és hogy soha nem hagyom egyedül. - könnyezett a szőke.

-          Hehh.. Ostoba emberi érzések... Szerelem, szeretet, hűség, boldogság, és öröm... Mind csak hátráltatják az embereket.

-          Hogy beszélhetsz így? Fogalmad sincs milyen az, ha valakit szerethetsz, mert te sohasem leszel képes érezni!

-          Dehogynem.. Tudok érezni... Mérhetetlen gyűlöletet érzek. Gyűlöletet irántad, és aziránt az Uchiha kölyök iránt... És az egész világ iránt!

-          Nem fogom hagyni, hogy Sasuke egyedül maradjon. Biztosan van kiút! - nézett körbe a szőke könnyeit törölgetve.

-          Sehol sincs kijárat. Ez az én csapdám számodra. És most meghalsz! - támadt a rókadémon a szőkére. Mivel Narutonak nem volt chakrája, így nem sokat tehetett. A Kyuubi egyetlen farok csapással rengeteg sérülést okozott a fiúnak, aki összerogyott, majd lezuhant a földre.

A fiú behunyta a szemeit. - Így fogok meghalni... ? - sóhajtotta. Könnyei utat törtek sebes arcán.

-          Sasuke... - nyögte, majd szemei előtt megjelent a fekete hajú szerelme. Aztán eltűnt, és egy képsorozatot látott.

Először egy mólót, ahol egy szőke, és egy fekete fiú ült egymás mellett. Aztán még egy, amin külső szemlélője lehetett az első csókjuknak, ami véletlenül csattant el. Újabb kép jelent meg. Sakura, Naruto és Sasuke egymásba karolva álltak, mögöttük Kakashival. Majd megjelent még egy, amin a végzet völgyében harcolt a két fiú.  Majd hirtelen egy másik, amin Sasuke a sziklafalon áll. Aztán egy mozdulatsor, ahogyan Sasuke magához öleli őt.

Majd újra képek. A nap, amikor Sasuke eljött, hogy megmentse. Majd egy újabb, amikor a közös technikát gyakorolták. Aztán megjelent egy olyan, amin Sasuke megnézi az ajándékot. Majd ugrott az időben, és az a kép jelent meg, amikor ott állnak az oltárnál. Hirtelen válásként visszatért az a kép, amikor egymást ölelik Naruto kórtermében, majd egy másik, ahol forrón csókolóznak. Az utolsó képsor az volt, ahogy a két fiú magához öleli egymást, majd eltávolodnak, hogy aztán forró csókot váltsanak. Aztán megszűntek a látomások.

A szőke kinyitotta a szemét.

-          Kyuubi?

-          Mit akarsz kölyök?

-          Kérnék tőled valamit...

-          He?

-          A vallomást, amit hallani fogsz... Kérlek, valahogy tudasd Sasukéval, ha már nem leszek. Ennyit kérek. Megteszed ezt nekem? Kérlek.. nem.. Könyörgök neked...

A Kyuubi mordult egyet, majd Naruto elkezdte.

-          Sasuke.. Kérlek, bocsáss meg... - folytak a könnyei. - Nem tarthatom be az ígéretem. Annyira szeretném, de nem lehet. Sasuke... Veled akarok lenni... Újra érezni akarom a csókod, érezni az ölelő karjaid, az édes illatodat. Az ajkaid ízét, és azt hogy mellettem vagy. Szeretlek Sasuke... Semmi kétség nincs a szívemben, mert szeretlek, és bízom benned. Tudom, hogy képes leszel tovább élni... Nélkülem.. - csuklott el a hangja.

-          Nélkülem.. Olyan fura szó ez. Azt jelenti, hogy úgy élsz, hogy nem vagyok melletted. Nem tehetek már semmit. Nincs hozzá elég erőm. Belefáradtam a sok harcba, és nem tudok tovább küzdeni. Kérlek, ne haragudj ezért. Az életem része voltál mióta megismertelek. És az életem részéből életem értelmévé váltál. Oly sok emlék köt minket össze. Oly sok szenvedés és oly sok boldogság. De nem vagy egyedül. Örökre veled maradok, és a szívedben fogok tovább élni. Volt egy részem, ami mindig kétségbe volt esve. Félt, és szenvedett. Attól, hogy egyszer bekövetkezik az a pillanat, amikor el kell válnunk. Most hogy ez bekövetkezik, megszakad a szívem arra a gondolatra, hogy el kell, hagyjalak. - Naruto összerezdült. - Ah..! - nyögött fel fájdalmasan. A halálán volt. Rettenetes fájdalmai voltak, de addig nem akart meghalni, amíg el nem mondta, amit akart. Így erőt vett magán és befejezte a vallomását.

-          Sasuke... Kérlek légy boldog, és soha se felejtsd el, milyen volt, amikor megcsókoltalak. Soha.. - nyögte Naruto. - Ne .. felejtsd.. el... Kérlek.. ments meg Sasuke... Mentsd meg a szerelmemet irántad... Azzal... Hogy nem felejtesz el... hogy.. hogy... hogy...hogy........ - csuklott el Naruto hangja, majd oldalra bukott a feje. Örökre eltávozott.

-          Kölyök.. - kezdte a Kyuubi. - Megteszem neked, amit kérsz.. Tudatni fogom az Uchiha kölyökkel ezt a vallomást. - szólt a Kyuubi, majd eltűnt.

Tsunade nem tudta mit tegyen. - Ki kell találnom valamit... Gyorsan! - mondta majd mozgolódása hallott a háta mögül.

-          N..Naruto!

A Kyuubi elmosolyodott, majd rátámadt a nőre. Félrelökte az útból, aki a chakrától megsebesült.

-          A Kyuubi..? - motyogta Tsunade, majd megpróbált felállni.

A Kyuubi elhagyta a termet.

-          N...nn...Naruto! - sírt Sasuke az örömtől mikor meglátta a feléje érkező szőkét. - Annyira aggódtam... Jól vagy?

A Kyuubi megállt a feketével szemben.

-          A szemed... Naruto..

-          Naruto már nem él. - mondta a Kyuubi.

-          Hogyan..? - remegett meg a fekete.

-          Meghalt.

-          Nem lehet... Add Őt vissza!!!! - mordult fel a fekete sírva, de a Kyuubi megállította.

-          Várj.. Üzenetem van a számodra...

-          Üzenet..?

-          A kölyök küldte mielőtt meghalt. Hosszú lesz, szóval ne vágj közbe.

-          Megölted Őt..!

-          Hagyd már, hogy elmondjam a fenébe is! - mordult fel a Kyuubi.

-          Az üzenet így hangzik... - vette fel a Kyuubi Naruto hangját. -

~- Sasuke.. Kérlek, bocsáss meg... Nem tarthatom be az ígéretem. Annyira szeretném, de nem lehet. Sasuke... Veled akarok lenni... Újra érezni akarom a csókod, érezni az ölelő karjaid, az édes illatodat. Az ajkaid ízét, és azt hogy mellettem vagy. Szeretlek Sasuke... Semmi kétség nincs a szívemben, mert szeretlek, és bízom benned. Tudom, hogy képes leszel tovább élni... Nélkülem.. Nélkülem.. Olyan fura szó ez. Azt jelenti, hogy úgy élsz, hogy nem vagyok melletted. Nem tehetek már semmit. Nincs hozzá elég erőm. Belefáradtam a sok harcba, és nem tudok tovább küzdeni. Kérlek, ne haragudj ezért. Az életem része voltál mióta megismertelek. És az életem részéből életem értelmévé váltál. Oly sok emlék köt minket össze. Oly sok szenvedés és oly sok boldogság. De nem vagy egyedül. Örökre veled maradok, és a szívedben fogok tovább élni. Volt egy részem, ami mindig kétségbe volt esve. Félt, és szenvedett. Attól, hogy egyszer bekövetkezik az a pillanat, amikor el kell válnunk. Most hogy ez bekövetkezik, megszakad a szívem arra a gondolatra, hogy el kell hagyjalak. Sasuke... Kérlek légy boldog, és soha se felejtsd el, milyen volt amikor megcsókoltalak. Soha.. Ne .. felejtsd.. el... Kérlek.. ments meg Sasuke... Mentsd meg a szerelmemet irántad... Azzal... Hogy nem felejtesz el... hogy.. hogy... hogy...hogy........  ~

-          Ennyi...

Sasuke remegett. Könnyei megállíthatatlanul folytak.

-          Ennyi...? Te... Szörnyeteg! Naruto... Naruto... Naruto... Megölted Őt... Megölted Narutot.. Elvetted tőlem... Ah! - nyögött fel Sasuke, majd elájult.

Aztán a Kyuubi elhagyta az épületet.

Huszonhetedik fejezet - Kettős esküvő

Huszonhetedik fejezet - Kettős esküvő

Két hónap telt el. Mindenhol nagy sürgés-forgás volt, ugyanis esküvőre készültek. Nem is akármilyenre, hanem kettős esküvőre. Lee elveszi Sakurát, Shikamaru pedig Inot.

-          Lee! Ugye nem akarsz elkésni? - igazította meg Sakura az esküvői ruháját, ami fehér volt, rózsaszín virágokkal.

-          Dehogy is! Már mehetünk! - mosolygott Lee előlépve a szobából. Fekete szmoking volt rajta, sötétzöld (!) Nyakkendővel.

-          Akkor jó. - karolt bele a rózsaszínhajú a fiúba, majd kiléptek a házuk ajtaján.

Minden rendben ment, ám Inoéknál nem ment minden simán.

-          NARA SHIKAMARU!!! - ordított Ino a ház elől. - Szedelőzködj már!  El fogunk késni!

-          Nyugalom Ino! - kiáltott ki a Nara fiú a fürdőszobából.

-          Nyugalom? AZ ESKÜVŐNKRE KÉSZLÜNK TE IDIÓTA! - morgott a szőke, majd idegesen dobbantott egyet a lábával.

-          Ezek a nők.. - suttogta Shikamaru, majd megigazítva nyakkendőjét, kilépett a fürdőből. Mikor megjelent a bejáratnál, egy felettébb dühös Ino-t pillantott meg gyönyörű fehér mennyasszonyi ruhába.

-          Shikamaru! - hisztizett. - Miért nem tudsz időben elkészülni? Ha ennyire nem érdekel az esküvő... Bah! Nem is tudom miért megyek hozzá egy ilyen...

-          Ilyen? - lépett a barna közelebb. - Egy ilyen mivel Ino? Egy ilyen ökörrel, aki képes téged szeretni? - szólt a barna fiú szerelmes szemekkel.

-          Én... - sóhajtott Ino.

-          Mit akartál mondani? - kérdezte a Nara fiú, majd megcsókolta Ino-t.

-          A fene essen beléd Shikamaru, hogy mindig leveszel a lábamról... - csókolt vissza szerelmesen a lány, majd kart-karba öltve elindultak.

Sasuke és Naruto már útrakészen álltak az ajtónál. Sasuke fekete szmokingot viselt, sötétkék nyakkendővel, Naruto pedig ugyanezt csak narancssárga nyakkendővel párosítva.

-          Mehetünk? - kérdezte Naruto, mire Sasuke bólintott, és elhagyták a házat.

Elkezdődött a ceremónia.

-          Azért gyűltünk össze, hogy tanúi legyünk, ahogy eme két pár örök hűséget fogad egymásnak. - kezdte Tsunade a beszédet.

-          Rock Lee. Elfogadod-e Haruno Sakurát, hites feleségedül, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

-          Elfogadom. - mosolygott Lee.

-          Haruno Sakura. Elfogadod-e az itt megjelent Rock Lee-t hites férjedül, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

-          Igen.

-          Tsunade a másik irányba fordult.

-          Nara Shikamaru. Elfogadod-e Yamanaka Ino-t, hites feleségedül, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

-          Igen.. - mosolygott Shikamaru Inora nézve.

-          Yamanaka Ino. Elfogadod-e az itt megjelent Nara Shikamarut hites férjedül, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

-          Elfogadom.

-          Gyűrűváltás következik. - jelentette be Tsunade, majd Hinata és Ten Ten berohant a gyűrűkkel.

-          Szeretlek.. - suttogta Lee, majd Sakura ujjára húzta a gyűrűt.

-          Én is téged.. - mondta Sakura, miközben ráerőszakolta a gyűrűt Lee ujjára.

-          Mindörökké..  - szólt Shikamaru, miközben Ino ujjára csúsztatta a karikagyűrűt.

-          Mindörökké... - mosolygott Ino, majd ő is rátolta a Nara fiú ujjára házasságuk jelképét.

-          Mostantól házastársakká nyilvánítom eme két párt. Megcsókolhatjátok egymást. - szólt Tsunade.

Lee és Shikamaru gyengéden megcsókolták újdonsült feleségüket, mire mindenki tapsviharban tört ki.

-          Valami baj van? - kérdezte Sasuke Narutora pillantva.

-          Nem.. Csak eszembe jutott a miénk.

-          Ha szeretnél még egy esküvőt, akkor...

-          Neem.. Nem szükséges. Papírok nélkül is szerethetlek nem igaz?

Sasuke elfordult.

-          Sasuke? - fordította maga felé a feketét, majd kicsit hátrahőkölt meglátva Sasuke könnyes szemeit.

-          Nee Sasuke.. Ne sírj... - vonta magához a szőke a szerelmét. - Ha te szeretnél még egy esküvőt, akkor benne vagyok..

-          Nem az a baj...  Csak...

-          Semmi baj... Itt vagyok..

-          Én..

Naruto felemelte Sasuke állát, majd mélyen megcsókolta. - Tudom... Én is téged..

Sasuke elmosolyodott, majd mikor vége lett a ceremóniának, mindketten elhagyták az épületet..

-          Gyere, menjünk le a partra.. - szólt Naruto, majd magával húzta a feketét.

A parton leült egy fa alá, Sasuke pedig az ölébe feküdt.

A szőke simogatni kezdte Sasuke fejét, majd megszólalt.

-          Sasuke... Kérlek, ne okold magad...

-          Hogy? - nézett fel a fekete, aki eddig csukva tartotta a szemeit.

-          Ne okold magad azért, ami történt. Nem akarlak szenvedni látni. Élek, és ez a fontos.

-          Naruto...

-          Azóta vagy ennyire érzelgős, amióta történt velem az a baleset. - szólt Naruto. - Szeretlek, ezen semmi sem változtat, de én szeretném visszakapni a régi Sasukét.

-          A régi Sasukét akarod? Dobe...

Naruto lehajtotta a fejét.

A fekete azt hitte megbántotta a szöszit, és épp szólni akart, de Naruto megelőzte.

-          Nem azt a Sasukét... Hanem azt, akihez hozzámentem. - emelte fel a szőke a fejét.

-          Naruto...

-          Csak veled akarok lenni. Úgy, hogy boldogok legyünk. Nem számít mi történt, amíg ellettem vagy, semmi sem érdekel. - mosolygott Naruto.

-          Én csak, nem akarlak szenvedni látni... - szólt a fekete.

-          Sasuke.. Úgy nézek ki mint aki szenved? Boldog vagyok. Nincs semmi bajom, és mellettem vagy. Kell ennél több?

Sasuke elmosolyodott.

-          Szóval azt a Sasukét akarod, akihez hozzámentél? - húzta Sasuke perverz mosolyra a száját.

-          Igen.. - mosolyodott el Naruto.

-          Akkor visszakapod.. - szólt a fekete majd felemelkedett, és ölbevette Narutot. Aztán hazaindultak.

-          ~ Igen.. ezt akarom, hogy mellettem légy Naruto. Mert nélküled az életem semmit sem ér. Ott, a halálos ágyadnál éreztem igazán azt, amit te éreztél, amikor elhagytalak. Ez nem fog többé bekövetkezni. Egyedül sehová nem engedlek el, hogy nehogy újra bajod essen. - gondolta Sasuke. - Tudnod kell, hogy most már teljesen megbízok benned, és tudom, hogy te vagy az egyetlen ember, akivel leélném az életem. Akármennyi maradt is hátra. Örökké boldognak akarlak látni, és veled örülni.  Minden percet veled akarok tölteni, kárpótlásért azért az időért, amit elvettem magunktól mikor Orochimaruhoz mentem. Nem... ez nem egy ígéret. Ez egy döntés. Egy döntés, amiben minden porcikám teljesen biztos. ~

-          ~ Kész vagyok az életemet áldozni érted, ha szükség van rá. Ezt jelenti a szerelem. Mika-san adott nekem egy olyan lehetőséget, amit nem hagyok veszni hagyni. Mert tudom, hogy megértette az érzéseimet, és azzal hogy megmentett téged, rám bízott téged, hogy vigyázzak rád, szeresselek, és megóvjalak mindentől. Tudatni akarom veled, hogy rám mindig számíthatsz. Azért mert szeretlek, a legjobb barátom vagy, mert együtt osztoztunk a magányban, és mert ismerem az egész lényedet. Megértelek, és teljesen átérzem minden fájdalmadat. És mert köszönöm, hogy nem hagytál elveszni a sötétségben.

-          A sötétségben, melyből talán soha nem jöttem volna vissza. De a te fényed beragyogta lelkemet, és végre megértettem, hogy miért is élek. Azért, hogy melletted legyek. Mert te vagy a fény az életemben.~