Huszonkilencedik fejezet - "Minket még a halál sem választhat el..."

Huszonkilencedik fejezet - "Minket még a halál sem választhat el..."

Egy hónappal később:

Konoha romokban hever. A házak félig le vannak rombolva, az utcákat vörös vér festi színesre. Halott emberek a földön, akik a falujukért haltak meg. De nem mindenki halt meg. Egy kis csoport elbújva él az erdőben és a bosszút tervezik. De, hogy? Egy kis házban élnek az erdő szélén. Tudják, hogy a Kyuubi rájuk fog egyszer találni, de eddig nem merészkedett idáig. Sok embert átszállítottak más falukba, csak a legerősebb nindzs*ák maradtak itt. A többi a falu lakosait kíséri és vigyáz rájuk.

-          Tsunade-sama! - ment az egyetlen asztalnál ülő nőhöz Sakura.

-          Tudom, mit akarsz kérdezni.. - nézett föl a nő kisírt szemekkel.

-          Keresünk egy jutsut, amivel megállíthatjuk a Kyuubit. - lépett oda Kakashi.

-          És Naruto? Meg kell Őt mentenünk!

Kakashi és Tsunade összenéztek. Sakura nem értette.

-          Tudod... - kezdte Tsunade.

-          Naruto meghalt. - mondta halkan egy hang.

-          Mi?- fordult meg Sakura.

-          Meghalt... Nincs többé. Csak a teste él.

-          Hogy mondhatsz ilyet Sasuke? Biztos, hogy él! Élnie kell! - sírt a lány.

-          Nem. Nem él.

-          De.. De... - nézett Kakashira, de az nem mondott semmit csak elfordult - Biztos meg lehet menteni valahogy! Ő mindig megússza, és úgy jön elő, hogy minden rendben van!

-          Sakura. Meg kell értened. - állt fel Tsunade. - Naruto... Nincs többé. - szólt a nő, majd könnyek szöktek a szemébe.

-          Honnan tudhatjátok ennyire biztosan? - kiáltott Sakura.

-          Onnan hogy mondta.. - szólt Sasuke.

-          Hogyan? De..

-          Elmondta, aztán átadott egy üzenetet. Narutotól. - mondta Sasuke. Szemei vörösek voltak, és nagyon sápadt volt az arca. - Hidd el Sakura.. Én lennék az első, aki megpróbálná megmenteni őt. De már késő. Túl késő.. - fordult el a fekete, hogy ne lássák, hogy újra könnyek gyűlnek a szemeibe. Mióta Naruto meghalt, Sasuke mindig sírt. De most elhatározta, hogy ugyan már nem mentheti meg a szerelmét, megbosszulja a halálát.

-          Sasuke... - sírt Sakura. - Tudom.. Bocsáss meg.. Meg sem érthetem, hogy ez neked mennyire fájhat. De.. Nehéz elfogadni... Naruto a barátom volt. Testvéremként szerettem... - itt a szájára tette a kezét és felzokogott. - Istenem Naruto...

Hirtelen egy hatalmas robbanásra lettek figyelmesek. Sasuke óvatosan kinézett az utcára és meglátta Narutot... Illetve a Kyuubit Naruto testében. Vörös chakra vette körül és szemei is vörösen izzottak. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik. Lassan megfordult és a két fiú szeme találkozott. De a Kyuubi csak állt. Nem tett semmit. Ezután eltűnt.

-          Szerencsénk vo... - fordult meg Sasuke, de Sakura már sehol sem volt.

-          SEGÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!!!! - ez Sakura hangja volt.

Sasuke előjött rejtekéből és meglátta az egyik tetőn a Kyuubit, karjában az ájult Sakuraval. Nem tétlenkedett, követte őket. Végre szembe találkozott a Kyuubival. Egy ideig farkasszemet néztek egymással.

-          Szóval megint találkozunk... - nevetett fel a Kyuubi.

-          Add vissza Sakurat. Most! - kiáltotta dühösen a fekete hajú fiú.

-          Nem inkább Narutot akarod? - kérdezte vigyorogva.

Sasuke nem mozdult. Igen. A válasz az volt, hogy őt sokkal jobban akarja, mint Sakurat. Vissza akarja kapni a szerelmét. A szerelmét, és élete értelmét. Majd megrázta a fejét, és visszatért a valóságba.

-          Ő már nem él.

-          Honnan tudod, hogy nem tudom visszahozni?

Sasuke nyelt egyet.

-          Ne higyj neki.. Csak be akar etetni... - koncentrált Sasuke. - Tudom. Tudom, mert senki nem képes ilyesmire.

-          Ennyire biztos vagy benne?

Sasuke nem szólt. Naruto már nem él. És ezt mindenkinek el kell fogadnia. Senki nem tudja már visszahozni. Halott a lelke, így már a Tensei jutsu sem segít.

-          Elvitte a cica a nyelved?- nevetett a róka.

-          Megküzdök veled. Életre, halálra. - mondta Sasuke.

-          Igen?

-          Ha győzök, visszaadod Sakurat.

-          Honnan tudod, hogy betartom a szavam?

-          Nem tudom. De remélem. Talán te sem vagy olyan... Alávaló.. És hazug.

Elmosolyodott és Sakurat letette.

-          Rendben. Küzdjünk meg. Odalenn.

-          Rendben.

Mindketten leugrottak a tetőről a vérrel borított földre. Sasuke elővett egy kunait és támadó állást vett fel. A sharingan is felvillant szemében.

-          Azzal nem érsz semmit ellenem. - mondta.

A fiút viszont ez nem érdekelte. Nekifutott és kunaiat egyenesen a Kyuubi szívébe akarta szúrni, de az egyszerűen megfogta csuklóját és feldobta a levegőbe, majd ő is utána ugrott.

- Tudom, hogy szerettétek egymást... - mondta, ahogy Sasuke alá ért.

Megfogta fekete fiú karját megpördítette és először gyomrába rúgott bele, majd most mindkét karját és a föld felé hajította. Szerencsére Sasuke észnél volt és mielőtt halálos véget ért volna, chakrat gyűjtött lábába és épp, hogy megállt a földön. Persze kicsit bemélyedt alatta. Felnézett és gyorsan elugrott a majdnem rá eső Kyuubi elől. Nagy port kavart a leérése. Sasuke újra nekitámadott. A rókadémon is előkapott egy kunait és ő is nekitámadott a fekete fiúnak. Csak a két kunai csattanásai hallatszódtak és szikrák fénye látszódott, ahogy harcoltak.

-          Hisz én vagyok Naruto. - vigyorgott.

-          Nem. Te nem vagy Naruto.

-          És mi van, vissza tudom hozni?

-          Nem! - ordított és megint nekifutott.

A Kyuubi csak kitért előle. Sasuke egyre dühösebb és idegesebb lett és már nem is figyelt másra, mint a bosszúra.

-          Naruto mit szólna, ha látna? Gyenge vagy.

Ez csak még dühösebbé tette a fiút. Elkezdett pecséteket formálni, majd..

-          Katon! Gyoukyaku no Jutsu! - kiáltott és egy mély levegőt vett.

Minden porig égett, ami a közelében volt. Mikor a tűz elkezdett eltűnni, Sasuke nem látta a Kyuubit se a holttestét. Hirtelen egy hatalmas ütést érzett nyakán Arccal a földre esett. A Kyuubi megfogta mindkét karját és hátra csavarta, majd ráült derekára.

-          Beszélgessünk. - mondta.

-          Veled soha! - kiáltott fájdalmasan Sasuke, mert a szorítás egyre csak erősödött.

-          Akkor, majd én beszélek... Láttam ám mindent. Naruto szenvedett miattad.

-          Nem igaz!

-          Dehogyis nem! Fájdalmat okoztál neki.

-          Mivel? MIVEL? Szerettem Őt! Boldogok voltunk, de te megölted Őt! Soha nem bocsájtom meg neked! Elvetted tőlem azt aki a legfontosabb volt nekem! Miért? MIÉRT??? - sírt Sasuke. - Mindig bántották Őt miattad, és mikor végre boldog volt...

-          Honnan veszed, hogy boldog volt?

-          Hogy.. ?

-          Az az üzenet ne zavarjon meg... Mi van, ha azt csak kitaláltam? Mi van ha Naruto gyűlölt téged?

-          Nem... - suttogta Sasuke. - NEM! Szerettük egymást! Miért szenvedett volna?

-          Neked kell rájönni. - nevetett ironikusan.

Sasuke minden erejét összeszedte és lelökte magáról az ellenséget és rögtön behúzott neki egy hatalmasat. Majd most ő fogta meg a kezét és hajította fel a levegőbe. Összegyűjtve chakraját, utána ugrott. Először jobbról, majd balról rúgott bele.

-          Így se győzöl le!- mondta.

Pár perc után mindketten egymással szemben álltak. A földön. A Kyuubi éppen támadott volna. Sasuke viszont csak állt.

-          Sajnálom Naruto... Nem tudtalak megmenteni... Az életemre mondom, hogy soha semmit nem titkoltam el előled. Bocsáss meg nekem azért, hogy én sem tudom betartani az ígéretem.. Soha nem fogom elfelejteni a csókod... Életem legszebb perceit köszönhetem neked. Szeretlek Naruto. - mondta a szemébe nézve.

A Kyuubi megállt. Csak nézett Sasukera. Még nem is vigyorgott. Csak álltak.  A fekete hirtelen azon kapta magát, hogy kezd megnyugodni és reménykedni, hogy Naruto tényleg ott van és hallotta őt. De nem így volt. A démon újra elmosolyodott és támadni akart, de nem tudott mozogni. Mindketten meglepődtek. Eközben Sakura kezdett magához térni. Feje sajgott és lenézett az utcára. Ekkor látta meg Sasuket és a Kyuubit. Le akart ugrani, de úgy gondolta inkább vár, hogy mi történik.

-          Sasuke!- hallatszott egy ismerős hang.

A fiú megfordult és meglátta Tsunadét.

-          Sasuke! - még egy hang. Kakashi is megérkezett.

-          Sasuke! - mondta Kakashi - Lefogtam a Kyuubit egy jutsuval. Szerencse, hogy pont elvetted a figyelmét.

-          Találtam egy jutsut, amivel meg lehet ölni.

A nő közelebb lépett és éppen pecséteket akart csinálni, mikor...

-          Állj! - mondta Sasuke. - Majd én.

Mindenki meglepődött. A Kyuubi próbált kiszabadulni, de nem ment. Sasuke közelebb lépett hozzá.

-          Nehezemre esik megtenni...  Narutot látom benne. - gondolta Sasuke, majd a Kyuubira nézett. Annak szeme vörösen izzott és úgy nézte Sasuket, mint egy vadász az áldozatát. A fiú is remélte, hogy nem kell ezt megtennie. Végül mélyet sóhajtott. Könnyeit hullatva kezdett el pecséteket formálni kezével, majd a Kyuubi mellkasához tette kezét. Hirtelen minden fehér fényben izzott. Eltűntek Sakuraék. Semmit nem látott. Mintha üres lenne minden. Csak Sasuke volt. A semmi közepén. Hirtelen valaki megfogta vállát, és mivel azt hitte a démon, ezért elcsapta és támadólag megfordult. Nem hitt szemének. Nem a Kyuubi állt előtte. Arca döbbentséget fejezett ki. Ajkai remegtek és csak egy szót tudott ismételgetni.

-          Naruto..

Igen. Ő állt előtte. Kék szemek, csillogó, szőke haj, és az a kedves mosoly... Ez nem a démon volt. Az igazi és az egyetlen Naruto. Sasuke minden porcikája remegett, majd lábai felmondták a szolgálatot és összeesett. Szeméből patakokban folytak a könnyek és estek ruhájára. Nem tudta abbahagyni. Nem ment.

-          Sajnálom! - mondta.

-          Mit?- tette kedvesen Naruto kezét Sasuke vállára.

-          Megöltelek. - sírt tovább.

-          Nem öltél meg. - mosolygott a szőke. - Ami most vagyok az már csak emlék. Már a lelkem sem él.

-          Naruto.. én..

-          Csss... - tette a szőke a szerelme szájára az ujját. - Nincs szükség szavakra. - mondta Naruto, majd megcsókolta a feketét.

Sasuke mohón kapott szerelme ajkai után. Mikor elváltak, szorosan megölelték egymást.

-          Megkaptad az üzenetem?

-          Meg... Nem akarlak elveszíteni.. Szeretlek..

-          Nem veszítesz el... Örökre itt leszek.. - tette a kezét Sasuke mellkasára. - De most... - engedte el a fiút.

-          Ne! - nyúlt a távolodó Naruto után. - Ne hagyj el! Veled akarok lenni... Vigyél magaddal..

-          Sasuke.. Nem jöhetsz velem... Neked élned kell. Támaszd fel a klánod.

-          Hogy kérhetsz ilyet? Senkihez nem tudnék hozzáérni rajtad kívül!

-          Nem halhatsz meg... Igaz... így elveszítelek, de... nem vagyok önző, hogy a halálodat kérjem...

-          Nem vagy önző... Szabad akaratomból akarok veled menni.

-          Sasuke.. Menj.. várnak rád..

-          Életük végéig várhatnak, mert én, ugyan nem hagylak el téged!

-          Sasuke! - mordult fel Naruto. - Csak te lehetsz ennyire makacs! Amíg a halál el nem választ emlékszel?

-          De minket még a halál sem választhat el... - törölte le könnyeit a fekete.

-          Sasuke.. - gyűltek könnyek a szőke szemeibe.

-          Kérlek Naruto.. Könyörgök...

-          A fenébe is Sasuke! - mordult egyet Naruto, majd magához szorította a feketét.

-          Minket még a halál sem választ el. Egyetlen Uchihám...

-          Naruto.. - bújt a szőke karjaiba a fekete.

-          Biztos, hogy ezt akarod?

-          Semmit nem akartam még ennél jobban.

-          Szeretlek Sasuke...

-          Én is szeretlek... Naruto... - szólt a fekete majd megcsókolta a szőkét.

Hirtelen felvillant valami, aztán vége.

-          Mi a...! - kiáltott fel Tsunade, majd meglátta Sasukét és Narutot egymáson feküdni. Egymás kezét fogva borultak egymásra.

-          Istenem.. - szólalt meg Tsunade, majd megnézte a fekete pulzusát.

-          Nem él.. Egyikőjük sem él.. - gyűltek könnynek a nő szemébe.

-          Tsunade! - rohant oda Kakashi, nyomában Sakurával.

-          ... Vége...

-          Ne.. Naruto! Sasuke! - sírt Sakura. - Nem lehet.. Ugye nem..?

-          De igen... Mindketten halottak.. - törölt ki egy könnycseppet Kakashi a szeméből.

-          Végül csak együtt vannak.. - nézett fel Tsunade az égre, amely olyan kék volt, akárcsak Naruto szemei. Könnyei lassan haladtak le arca vonalain.

-          Sakura! Nyugodj meg. Erősnek kel lenned. Te vagy a Hokage! - szólt Sakurának a Jounin. - Ők most már egy boldogabb helyen vannak...

-          Tudom..

-          Nem Sakura.. Nem tudod... - gondolta Kakashi.

Eltelt egy év. Sasuke és Naruto végre együtt lehettek, és Sakura is megnyugodott végre. A jövő nemzedékei mind tudni fognak Sasuke és Naruto történetéről, mert Ők ketten... Ők ketten voltak Konoha legszebb párja.

Sakura később még két fiúgyermeket hozott a világra, akiknek - Sasuke és Naruto emlékére - A Naseto és a Sasuto nevet adta.

Konohát újjáépítették, és folytatódott a falu élete.

A fiúk sírján két szál gyönyörű rózsa nőtt, amelyek egybefonódva élték mindennapjaikat. A rózsákra rá volt akasztva a két fiú nyaklánca [Sasu&Naru].

A Sírra a neveik alá ezeket a szavakat vésték:

ˇMinket még a halál sem választ el"

Mindörökké: Sasuto Rasori