Tízedik fejezet - Félelem és Tekercsek...

Tízedik fejezet - Félelem és Tekercsek...

-          Karin!!

-          Itt vagyok! - kiáltott a vörös hajú egy fa mögül. - Mi az?

-          Észlelted Sasuke-t? - kérdezte Suigetsu.

-          Nem... Sehol sem látom.

-          Pedig itt kell lennie! Az előbb éreztem a chakráját! - morgott a fiú.

-          Majd előkerül. És akkor... Megfizet! - kiáltotta Karin.

-          Vajon Naruto észrevette már, hogy eljöttem? - elmélkedett a fekete. Könnyei már felszáradtak. Valahol egy barlang mélyén, egy szőke fiú ébredezett.

-          Sahsuhkeh? - szólt halkan. - Sasuke? - állt fel. - Biztos elment kaját keresni.. - mondta halkan, majd kijött a barlangból. A nap hétágra sütött. A szőke azúrkék szemei úgy ragyogtak a szerelemtől, akár az esthajnalcsillag.

-          Mmmm... Sasuke? Hová tűntél? SASUKE! - kiáltozott a szöszi. Egyre jobban aggódott. A szőke is észrevette, hogy mostanában a fekete nagyon ideges..

-          Csak nem esett baja? - suttogott, majd leült egy fa alá. Ott várta a feketét.

Sasuke nagyon maga alatt volt.

-          Fenébe! - kiáltotta, majd ismét szétütött egy fát a Chidori Nagashival. - A Rohadt életbe! - pusztított el még egyet.

-          Suigetsu*! Érzem Sasukét! - kiáltott Karin, majd mindhárman - Juugoval együtt -, követték a nyomot.

Naruto még mindig a fa alatt ült.

-          Ha visszamegyek Konohába, az sokáig tart, és addig Sasukénak baja esik. Ha magam megyek utána, akkor... - töprengett a szőke. - Egyedül megyek és kész! - szólt, majd felállt, és elindult az erdő felé. Közben Karinék már beérték Sasukét, és harcoltak. Elég nagy hátrányba volt a fekete, a trió ellen.

-          Azt hitted majd meglóghatsz? Annyi mindent ígértél nekünk, és láss csodát, semmi sem lett belőle! - kiáltott Karin támadás közben.

-          Pedig annyi mindenben segítettünk neked! Bíztunk benned, és kiálltunk melletted! - szólt Suigetsu*.

-          De te elárultál minket! - egészítette ki Juugo, majd ők is nekirontottak Sasukénak. A fekete már nagyon rossz bőrben volt. A Shunshin no Jutsu miatt már nem volt sok chakrája, ráadásul már kétszer használta a Chidori Nagashit. Alig tudott kitérni.

-          Fene... - köhögte Sasuke, ami mellé egy kis vér is társult. Kicsit kifújta magát, majd Ő is támadott. Naruto már egyre közelebb volt a csatatérhez.

-          Érzem, hogy baj van... - vette gyorsabbra a lépteit. - Remélem időben érkezek meg. - futott.

-          Ezt meg azért, mert megszegted az ígéreted! - ordított Karin, és egy jókorát belerúgott a hollóhajúba, aki repült pár métert. Akadozva vette a levegőt, és erősen zihált. Az ütéstől megsérült a tüdeje.

-          Köh-köh... - próbált meg felállni Sasuke, ami nem nagyon ment. Juugo épp felé tartott. Mikor már majdnem telibe találta a csapás, hírtelen egy alak termett előtte.

-          RasenShuriken! - kiáltotta az alak, és az ellenbe nyomta a chakrashurikent.

-          Nah... Nahruh.. to?? - erőlködött Sasuke.

-          Miért nem szóltál? Hát ennyire nem bízol bennem? - szólt Naruto kicsit oldalra nézve. Így Sasuke láthatta azokat a gyönyörű szemeket, amik most a vegyes érzelmektől, a szomorúságtól, és a könnyektől most furcsán csillogtak.

-          Juugo!!! - rohant oda Karin a sebesült társához.

-          Karin! Maradj mellette! - szólt Suigetsu, és elővette a nagy alabárdját, amit annakidején Zabuza sírjárol vett el.

-          Hehh.. Csak nem azzal akarsz nekünk jönni? - vigyorgott Naruto.

-          De! És végre kinyúlvasztom azt a feslett Uchiha kölyköt! - szólt Suigetsu, és támadásra emelte a bárdot.

-          Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.. - keményített be Naruto, majd elővett két tekercset.

-          Idézés! Chakrafonál emuláció! - kiáltotta Naruto, majd megvágta az ujját egy kunai-val, aztán végighúzta a tekercsen.

-          Mi a...! - állt meg Suigetsu, amikor a chakrafonalak teljesen befedték a testét, gátolva ezzel a mozgásban.

-          Chh... NEM is vagy te olyan nagy legény.. - szólt Naruto.

-          Lehetetlen.. Hogy tudtad megidézni? - ámult el.

-          Tekercsolvasás, idézéstechnika. De nézzük a másikat.. - nevetett Naruto.

-          ...!!!

-          Ehh.. Bocsi... - nyögte Naruto, és újra a tekercsidézést használva előredobta a tekercset Karinék felé.

-          KARIN!!! - kiáltott Suigetsu próbálva kiszabadulni a fonalak közül.

-          ??

-          Mayose no Jutsu!!!!!!!! - kiáltott Naruto, majd sötét füst robbanva ki a tekercsből, a szőke megállt, elmosolyodott, majd megszólalt.

-          Karin, gyere ide.. - szólt a szőke, mire a füstből a lány elindult Naruto felé. szemei szürkék voltak, és bágyadtak.

-          Mit csináltál vele??? KARIN!!!!

-          Parazita Jutsu.. Át lehet venni a másik teste felett az uralmat. Persze ha kellő mennyiséget szívott be a füstből... - szólt Naruto. Suigetsu kiszabadulva a fonalakból, Karinhoz rohant.

-          Karin... Ne add fel! - rázta meg.

-          Nem hall téged..

-          Naruto... - suttogta halkan Sasuke. - Mennyire megerősödött.. Észre sem vettem, hogy ilyeneket is tud. - gondolta.

-          Azonnal engedd el őt! - szólt Suigetsu.

-          Egy feltétellel.

Suigetsu kissé habozott.

-          Rendben mondd, csak engedd el!

-          Felejtsétek el Sasukét, és soha többet ne jöjjetek Konoha közelébe. - mondta Naruto halál komolyan. A fiú nyelt egyet.

-          Rendben.. Esküszöm, hogy betartom a feltételt. Csak engedd már el!

Naruto abbahagyta, mire Karin a földre zuhant.

-          Egy nap és felébred. - szólt Naruto, majd ölbe vette az időközben elájult Uchihát, és elindult vissza a barlang felé.

Miután a szőke visszaért a barlangba, ahogy sikerült, ellátta Sasuke sebeit. Majd leült a tűz mellé, és meredt a semmibe.

-          Köh-köh... - ébredezett Sasuke.

-          Jól vagy? - rohant oda aggódva Naruto.

-          Haragszol rám igaz? - nézett fel Sasuke. Naruto megenyhült pillantással nézett Sasukéra.

-          Nem. Dehogy haragszom.. Csak megdöbbentem azon, hogy mennyire nem bízol bennem.

-          Naruto.. Nem erről van szó. Nem arról hogy nem bízok benned, hanem... Féltettelek Karinéktól.

-          Láthattad, hogy meg tudom védeni magam. Kicsit rosszulesett.

-          Sohasem bocsájtottam volna meg magamnak, ha miattam bajod esik. - ült fel Sasuke.

-          Nem számít...

-          Nem számít? Otthagytalak! És te nem is vagy rám dühös? Nem is szóltam!

-          Nem is kellett. Tudtam, hogy baj van. Észrevettem.. már akkor, amikor elindultunk Konohából. - mosolygott Naruto. - Csak arra vártam, hogy mikor mondod el.

-          ... Nem értem, hogy hogyan lehetsz ennyire elnéző..

-          Egyszerű.. Akit szeret az ember, arra nem tud haragudni. akármilyen hibát is követett el. - szólt Naruto még mindig mosolyogva, majd megölelte szerelmét.

-          Nem számít, min kell keresztülmennem, hogy szerethesselek. Én még a halált is túlélném érted... Sőt. Ezerszer meghalnék egyetlen csókodért. Soha nem tudnék haragudni rád. Mindig melletted leszek, és többé nem leszel egyedül.

-          Naruto. Én... Annyira szeretlek.

-          Én is Sasuke... Én is. - mondta Naruto, majd elhúzódott és megcsókolta a feketét. Miután véget ért a csókjuk, Naruto megszólalt.

-          Jobb, ha pihensz... Holnap hosszú lesz az út Konoháig. - mosolygott Naruto, majd felállt.

-          Ne menj el... Maradj velem. Naruto ismét elmosolyodott.

-          Csak hozok még egy kis tűzifát.. Mindjárt visszajövök. - szólt, majd miután adott egy puszit Sasukénak, kiment a barlangból. Nemsokára a szőke visszatért egy nagy adag tűzifával.

-          Majd én meggyújtom. - szólt Sasuke.

-          Te csak pihenj. - szólt Naruto majd két kővel hamar tüzet csiholt.

Holnap reggel hazaindulunk. - mondta majd ledőlt Sasuke mellé. Megcsókolta a feketét, majd mindketten álomba merültek. Két nap múlva hazaértek. Mivel nem álltak meg éjszaka, így hamar elérték Konohát. De ezzel még korántsem lett vége a küzdelemnek, amit azért kell vívniuk, hogy együttlehessenek.