2009. október 5., hétfő

Tizenharmadik Fejezet - Baleset a szirten


Tizenharmadik Fejezet - Baleset a szirten

-          Meg kellene keresni a virágot.. Nézzük meg a sziklánál.. - szólt Sasuke.
-          Nem bánom... menjünk. - szólt Naruto, és elindultak a szirtek felé.
Útközben:
-          Lila virág fehér erezettel... A hőség miatt minden virág kipusztul. Egyetlen virágot sem láttam eddig. Még a levelek is el vannak szontyolodva.
-          Nem bírják a hőséget. - mondta Sasuke. - Nézd! Ott van egy virág. - mutatott le az egyik lentebb lévő szirtre.
-          Az lesz az, de... Hogy megyünk le oda?
-          Hm... Lemászunk.
-          És ha leesünk?
-          Jaj. Dobe... Ne hisztizz már!
-          Én nem hisztizek! - mondta Naruto, majd durcásan elfordult.
-          Hh... - sóhajtott Sasuke. - Majd én lemegyek. Te meg segítesz feljönni. Így jó?
-          Aham. - mosolygott a szőke. Sasuke nagy nehezen lemászott, és kiszedte a virágot.
-          Oi! Dobe! Megvan a virág! - kiáltott Sasuke. Naruto lehajolt.
-          Oké... Akkor kapd el a kezem, és felhúzlak.
Sasuke a kiálló sziklákba kapaszkodva felmászott, amíg tudott. Aztán elkapta Naruto kezét. Naruto megpróbálta felhúzni.
-          Csúszik a kezed...
-          A Tiéd is Usoratonkachi..
Naruto a ruhájába törölte a másik tenyerét, és megfogta vele Sasuke csuklóját. Majd erőteljesen húzni kezdte.
-          Csak nem nehéz vagyok? - húzta félmosolyra a száját Sasuke.
-          Neem... - nyögte Naruto. - Mindjárt... - szólt a fiú, ám megcsúszott a lába, és leesett.
Most fordult a helyzet. Sasuke az egyik kezével a szirtbe kapaszkodott, a másikkal pedig Naruto kezét fogta.
-          Oi... Bocsi.
-          Ah! Dobe! Kapaszkodj! - szólt Sasuke, és megpróbálta felhúzni magukat, de a saját súlya mellett Narutoét is, elég nehéz volt.
-          Fene. - sziszegte Sasuke, majd egyik ujja lecsúszott a szirtről.
-          Sasuke...
Naruto tudta, hogy kettejük súlya túl sok az Uchihának.
-          Sasuke!
-          Mi az Dobe!
-          Engedj el...
-          Hogy mi??? Megőrültél?
-          Nem... Eressz el.
-          Dehogy engedlek... Te csak kapaszkodj.
Sasuke a lábába irányította a chakrát, és megpróbálta úgy felhúzni magukat. Sikertelenül.
-          Sasuke... Engedj el. Nem lesz bajom. Túl nehezek vagyunk együtt.
-          Ne beszélj hülyeségeket! Csak úgy mellékesen... Lenéztél már?? Ha te oda leesel, akkor...
-          Nem lesz bajom... Engedj már el! Ha nem engedsz el, mindketten leesünk!
-          Akkor sem... - kezdte volna Sasuke, de Naruto elengedte Sasuke kezét.
-          Eressz már...
-          NEM!
Naruto megkarmolta Sasuke kezét, és így az Uchiha gyengített a szorításán.
-          Eresz már!
-          Te megőrültél! Ha leesel, akkor...
-          Nem fogok... Bízz bennem!
-          Nem. Meg fogsz...
-          Eressz már! - ordított Naruto, majd belecsípett a fekete kezébe. A hirtelen jövő fájdalomtól, Sasuke elengedte Naruto kezét. Naruto zuhanni kezdett.
-          Bízz bennem! Túlélem! - kiáltott Naruto.
-          NARUTO!!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Sasuke, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a szöszi után ugrott.
-          Naruto! Használd a chakrád!
-          Sasuke?? Mi a fenéért ugrottál utánam??? Te... SZERENCSÉTLEN!
-          Mert... Nem akarlak elveszíteni!
-          Hát nem bízol bennem?? Még mindig nem?
-          Fenébe... KUCHIYOSE NO JUTSU!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Naruto néhány kézjel mellett.
Nemsokára megjelent Gamabunta. Naruto egyenesen a hatalmas varangy fejére pottyant.
-          Hívtál kölyök?
-          Igen! Ugorj fel!!!!!! - kiáltotta Naruto idegesen.
-          Jól van na... nem kell ordítani. - szólt a varangy, majd ugrott egyet a levegőben. Naruto meglátta Sasukét, aki még mindig zuhant.
-          Ostoba! - szólt Naruto, majd elrugaszkodott Gamabunta fejéről. Egy jól irányzott mozdulattal elkapta a zuhanó Sasukét, és visszaérkezett a varangyra.
-          Sasuke eszméletlen volt.  Testét sebek borították.
-          Mi a fene... - szólt Naruto Sasuke sebeit nézve. Gamabunta felugrott a szirtre, onnan, ahonnan Naruto leesett.
-          Valószínűleg esés közben megpróbált megállni, vagy beleütközött egy-egy kiálló szirtbe. - szólt Gamabunta.
-          Sasuke... - szólt Naruto halkan, majd ölbevette társát, és szólt a varangynak, hogy vigye őket Konohába. Útközben Naruto észrevette, hogy a virág Sasuke zsebében van..
-          Te... idióta! - morogta Naruto.
Konoha kapuja előtt leszálltak Gamabuntárol, majd Naruto, ölében Sasukével a kórház felé vette útját. Sakura és Kakashi már visszatértek.
-          Naruto? Sasuke! - rohant feléjük Sakura.
-          Sakura...  Kérlek, mentsd meg Őt!
Sakura bólintott, majd bevitték Sasukét a kórházba. Ellátta sebeit, majd kijött.
-          Még eszméletlen...
-          ... Bemehetek hozzá?
-          Persze...
Naruto benyitott. Sasuke még mindig eszméletlen volt. Teste tele volt kötésekkel.
A fiú leült mellé, és megfogta a kezét.
-          Sasuke... Mi a fenéért kellett utánam ugranod? Ostoba... Mondtam, hogy bízz bennem. Hát ennyire nem bízol bennem? - szólt Naruto. Szemeiben apró könnycseppek jelentek meg.
-          Mondtam, hogy megoldom! Csak fel kellett volna húznod magad. - szólt, majd észrevette Sasuke kezén a karmolást, és a csípés helyét, amit ő okozott. Végigsimított a két seben.
-          Sajnálom. - szólt Naruto majd felállt. Kisöpört Sasuke szemeiből néhány hajtincset, majd kiment.
-          Mondd el mi történt... - szólt Sakura.
-          Rendben. - szólt Naruto, majd leültek a terem előtt, és elmesélte az egészet. Azt is, hogy valaki kijátszotta őket.
-          Gondolod, hogy Sasuke régi csapata áll a háttérben? - kérdezte Sakura.
-          Igen. Meg kellett volna ölnöm őket még akkor.
-          Nem te tehetsz róla. Menj haza és pihend ki magad.
-          Rendben. De szólj, ha van változás.
-          Persze... szólok.
-          Akkor megyek. - állt fel Naruto, majd hazament.
Sakura szomorú szemekkel nézett utána.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idézet

" Sok a fájdalom, sokan elbuknak, de Ő már nem sír többé. Az időt nem lehet visszaforgatni. A démon kardot ránt. Ez volt az Arany '20-as évek, amikor még sötétség járta át az éjszaka homályát. elérkezett a pillanat. Kimondattatik a végső ítélet ember és démon, összefonódott végzete felett. Az idő mozgásba lendül. "
/Chrno Crusade/

Idézet


" Az emlékeimben mindig mosolyogsz. De meglehet, hogy ez csak egy hamis kép amit tudat alatt alkottam rólad. Azt akartam, hogy velem legyél. Hogy elmenekülhessek a bűneim elől. De végül én voltam az, aki örökre megfosztott téged a mosolyodtól. Itt végződik az álom. És én, talán ismét elkövetem ugyanazt a hibát. "
/Chrno Crusade/