Tizennegyedik Fejezet - Emlékezetkiesés...

Tizennegyedik Fejezet - Emlékezetkiesés...

-          Fenébe... Miattam... Miattam történt.  - szólt Naruto halkan. Majd hazament. Lezuhanyozott, tisztaruhát vett fel, majd ledőlt az ágyára.  Eszébe jutott a virág, amit Sasuke zsebében talált.

-          El kellene vinnem Tsunade-nak. - szólt halkan, majd felkelt, és elindult a kórházba, azt gondolván, hogy biztos ott van.

-          Tsunade-sama.

-          Naruto?

-          Én csak.. Ezt oda akarom adni. - szólt Naruto, és odaadta a virágot Tsunadének.

-          Köszönöm.

-          Akkor én megyek is. Pihenek egy kicsit.

-          Rendben. És Naruto?

-          Hm?

-          Minden rendben lesz...

-          Remélem... - mondta Naruto majd hazament.

Ismét lefeküdt az ágyára, és szinte azonnal el is aludt.  Csak másnap reggel kelt fel, ugyanis kopogtak. Naruto felkelt, és kinyitotta az ajtót.

-          Sakura?

-          Naruto... Sasuke felébredt...

-          Komolyan? - derült fel Naruto.

-          Igen, de... van valami...

-          Mi?

-          Elvesztette az emlékezetét...

Narutot hidegvíz módjára érte a kijelentés.

-          Amnéziája van? És teljesen, vagy csak részleges?

-          Nem tudom biztosan...

-          Akár semmire sem emlékezhet?

-          Valószínűleg nagyon beütötte a fejét.

-          És ez vissza fog térni, vagy nem? - aggódott Naruto.

-          Fogalmam sincs. Mindent megteszünk... Terápiás kezelés.

-          Azonnal meglátogatom!

-          Naruto!

-          Lehetetlen hogy ne emlékezzen rám! - kiáltott vissza Naruto.

-          ...

Halkan benyitott. Sasuke aludt. Óvatosan leült mellé, és megfogta a kezét. Lassan behunyta a szemeit.

-          Az én hibám... - szólt halkan, könnyes szemmel. - Miattam... Ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak. Abban a pillanatban Sasuke megszorította Naruto kezét, és felébredt.

-          H...hol vagyok? - kérdezte.

-          Sasuke... Kórházban... Megsérültél. - nyögte. Tudta, hogy most az jön.. - Ki vagy?

-          Korházban? - nézett egyenesen Naruto könnyes szemeibe. A fiú bólintott.

-          Ismerlek? Ismerős vagy... de... Nem...nem emlékszem... - fogta meg a fejét a fekete.

Bevillant egy jelenet. Egy szőke fiú zuhant le a szakadékba, és ő utána kiáltott. - NARUTO!!!!!!

-          Te... te vagy Naruto?

-          Igen én...

-          Csak erre emlékszem.. Bevillant egy kép, hogy zuhansz, és én utánad kiálltok.

Naruto megszorította Sasuke kezét.

-          Semmi baj... Majd... idővel emlékezni fogsz... - mondta akadozva, majd elengedte Sasuke kezét. Elfordult, és kitört belőle a zokogás.

-          Sajnálom! Annyira sajnálom... Miattam... miattam történt! Ha nem csúszok meg... Ha jobban odafigyelek...

Sasuke felült. Bevillant egy kép, ahogy Naruto megpróbálja felhúzni. Aztán egy másik, mikor megcsúszik, és lógnak a szirten. Aztán egy újabb, amikor Naruto elengedi a kezét. Majd az utolsó, amin Naruto zuhan, és ő utána kiált.

-          A fejem...  Emlékszem... de csak arra, hogy megpróbálsz felhúzni, aztán megcsúszol. Majd elengeded a kezem, és zuhansz lefelé. Ennyi. Sajnálom...

-          Sasuke... Pihenned kell. Én... megyek. - szólt Naruto, majd felállt, de Sasuke elkapta a kezét.

-          Ne menj még...

-          Miért? Miattam vesztetted el az emlékezeted! Én... tényleg csak egy dobe vagyok! - szólt Naruto, majd kirántotta a karját Sasuke kezéből. - Jobb neked, ha nem vagyok melletted... Csak fájdalmat okozok. - mondta a szőke, majd sírva kirohant az ajtón.

-          NARUTO!!!! - kiáltott utána Sasuke. - VÁRJ!!!

Naruto visszafordult.

-          Ne menj el... Nem akarok egyedül lenni...

-          Sasuke... - szólt Naruto majd odament, leült az ágyra, és magához szorította szeretett Uchiháját.

-          Ígérem, mindent megteszek, hogy rendbe jöjj...

-          Köszönöm... Naruto.

-          Beszélek Sakurával, hogy hazaviszlek. Otthon talán vissza fognak térni az emlékeid.

-          Sakura?

-          A csapattársunk és a Konoha Hokagéja.

-          Konoha, az otthonunk?

-          Igen... - mosolyogott Naruto. - Rendbejösz... - mondta a szőke inkább magának, majd kiment az ajtón.

-          Sakura?

-          Naruto! Hogy van Sasuke?

-          Nem emlékszik... De szeretném, ha hazaengednéd velem. Otthon talán gyorsabban gyógyul.

-          Rendben... De vigyázz rá.

-          Ezt kérned sem kell.

-          Tudom... Menjetek.

-          Köszönöm... Először áthozom a cuccait a saját házából...

-          Oké... sok szerencsét.

-          Szükségem is lesz rá... - mosolygott egy halványat, majd elhagyta a kórházat.

Az Uchiha házában összepakolt minden fontosat, majd hazavitte, és elpakolta. Aztán visszament a kórházba. Sasuke már útra készen várt rá a szobájában.

Naruto erős késztetést érzett rá hogy megcsókolja szerelmét, de nem tudta, hogy emlékszik-e a szerelmükre. Így türtőztette magát.

-          Valami baj van? - kérdezte Sasuke.

-          Nincs... - mosolygott a szőke. - Menjünk...

Miután hazaértek, Naruto nekiállt kaját csinálni. Sasuke addig leült bent a kanapéra.

-          Nem vagy éhes? - kérdezte Naruto. - Csináltam egy kis rizst, paradicsomszósszal.. Lehet hogy nem olyan amit te csinálsz, de remélem meg lehet enni.

-          Köszönöm...

-          Semmiség... - szólt Naruto, majd szedett neki, és leültek enni.

-          Hm... Finom.

-          Direkt a kedvencedet csináltam. Van tea is... - mondta Naruto.

-          Kedvencem?

-          Ahamm... Tényleg nem lett rossz.. De a tiéd azért finomabb. Az... Olyan Sasukés. - nevetett Naruto.

-          Mondd csak... Mi... Izé... jóban vagyunk?

-          Hogy érted?

-          Hát... Barátok vagyunk?

-          Miért kérdezed?

-          Nem tudom... Van egy fura érzés a gyomromban...

Naruto elmosolyodott. - Hát tényleg szeret? - gondolta.

-          Nem tudom, hogy te hogy érzel... Ezt nem tudom elmondani... - nézett Naruto mélyen Sasuke szemeibe.

-          Mi ez? Valami furcsa... Ha Narutora nézek... Ez az érzés... Meg akarom csókolni... Most! - gondolta Sasuke. - Miket gondolok?

-          Sasu-chan? Jól vagy?? - ment oda aggódva Naruto.

-          Jól vagyok... Azt hiszem... - nézett Narutora a fekete.

-          Ne ijesztgess... - mosolygott Naruto.

-          Naruto... Meg... Meg akarlak csókolni...

-          Sasuke... - mosolygott Naruto, és meg sem várta, hogy Sasuke csókolja meg. Miután elváltak, Sasuke megszólalt.

-          Nem is tartod furcsának?

-          Mit? Hogy meg akartál csókolni?

-          Igen... - szólt a fekete.

-          Nem... Ugyanis... Mi itt élünk. Együtt.

-          Együtt? Úgy együtt?

-          Igen... Csak nem akartam mondani. Vártam, amíg te teszel valamit. - szólt Naruto.

-          Akkor... mi szeretjük egymást?

-          Igen. Vagyis... Azt nem tudom, hogy te hogy érzel, de én nagyon szeretlek... - szólt Naruto.

-          Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok...

-          Dehogyis okozol... Bár nem emlékszel, de én sokkal több gondot okoztam neked... - szólt Naruto lehajtott fejjel. Semmire sem emlékszik... Az együtt töltött idők, a sok szenvedés, amin keresztülmentünk egymásért, a szerelmünk... mind homályba vész.

-          Emlékezz Sasuke... Kérlek... emlékezz gyorsan... Vissza akarlak kapni... - suttogta Naruto nagyon halkan, így Sasuke nem hallotta.

-          Menjünk fürödni...

-          Öhm.. - pirult el Sasuke.

-          Azaz... Menj fürödni... addig én megágyazok... Törülközőt és ruhát találsz a szekrényben.

-          Oké... - szólt Sasuke majd eltűnt a szobában.

Naruto bement a hálóba, és megágyazott, majd levetkőzött, és magára csavart egy törülközőt. Aztán a fürdő előtt várakozott.

- Sasuke elég sokáig van bent... - szólt halkan, majd benyitott.

-          Sasuke? Minden rendben?

-          Persze... - nézett ki a zuhanyzófüggöny mögül, aztán meglátta Narutot félmeztelenül, és megcsúszott.

-          Sasuke!!! - kiáltott Naruto, de már nem tudta elkapni. Elesett, és beverte a fejét a mosdóba, majd elájult. Naruto ölbevette Sasukét, majd lefektette az ágyra.

-          Sasuke?? Jól vagy?

Sasuke kinyitotta ében szemeit, és Narutora pillantott.

-          Naruto...

-          Nem tudtalak elkapni... Sajnálom... - szólt Naruto. - Nagyon fáj a fejed?

-          Csak egy kicsit.. Mi történt?

-          Fürödtél. Túl csendbe voltál, ezért bementem. De te elcsúsztál, és beverted a fejed.

-          Rémlik valami... Örülök, hogy jól vagy Naruto... Azt hittem lezuhantál...

-          Hogy? - lepődött meg Naruto. - Emlékszel?

-          Miért? Nem kellene?

-          De... Meggyógyultál... - szólt Naruto örömtől könnyezve.

-          Oi... Naruto... Mi a baj?

-          Amikor utánam ugrottál, nagyon beverted a fejed, és elveszítetted az emlékezeted.

-          Az emlékezetemet? Nem emlékeztem semmire?

-          Nem...

-          Akkor rég nem mondtam, hogy mennyire szeretlek... Mióta nem csókoltalak meg? - szólt Sasuke.

-          Nem tudom... De most bepótolhatod... - szólt Naruto és ráfeküdt a feketére, majd megcsókolta. Hosszan csókolóztak, majd kopogtak.

-          Ne most! - kiáltott Sasuke, mire benyitott az érkező, aki történetesen Kakashi volt.

-          Azt hiszem, már jobban vagytok... - mosolyogott Kakashi a hálóhoz érve. - Akkor én nem is zavarok... - szólt majd elment.

-          Végre... - szólt Naruto, majd hol vadul és szenvedélyesen, hol lágyan, és érzékien térképezték fel egymás száját.