Huszadik Fejezet - Mi lett veled Naruto?
Eltelt a hat nap.. Naruto még jobban magába zárkózott. Már nyoma sem volt az egykori Narutonak.
Sasuke kérte Mika-sant, hogy jöjjön el vele, de az anyó erősködött, hogy örült a fekete társaságának, de már megszokta az egyedüllétet.
Így Sasuke elköszönt Mika-santól, és Konoha felé vette az irányt.
Naruto épp a konyhában volt mikor Sasuke a ház közelébe ért.
- Ég a lámpa? - suttogta, majd közelebb ment.
- Mit gondolsz? Direkt nem rament csináltam.. - nevetett Naruto, majd csókot nyomott a polcon, állóképen lévő Sasukénak. - Jó lesz Rizsgombóc?
- Naruto... - blokkolt le a fekete, ahogy meglátta az ablakon át a szőke tevékenységét. - Ennyire megviselt, hogy elmentem? - lépett közelebb.
- Sakura holnap úgyis megjön az utánpótlással... No meg.. - nevetett Naruto. - Úgysem leszünk itthon az este.. Megint kimegyünk a SasuNaru rétre.. jó lesz?
Aztán egész éjszaka ott leszünk, és megint elmondom neked hogy mennyire szeretlek téged... Meg visszaemlékszünk, hogy miket csináltunk régen...
- Na...ru..to.. - sóhajtotta a fekete. Könnyei már a földet áztatták. Sosem hitte volna hogy valaha látja ilyen állapotban a szőkét. Egy lelkileg teljesen megtört Narutot látott, aki a saját magáról készült fényképpel beszélget. Ez sok volt Sasukénak. Meg sem tudott mozdulni.
- Várj... Visszaviszlek a helyedre. - mosolygott a szőke, majd bement a szobába és visszatette a képet. Majd levett egy másikat.
- Ezen jobban látlak...
Sasuke letörölte könnyeit vörösre sírt szemeiről. Nem hitte volna hogy ennyire rossz a helyzet. Hogy Naruto..
- Naruto... - rogyott le a földre.
- Hm.. mintha hallottam volna valamit kintről.. - szólt Naruto. - Ne félj szerelmem... az életem árán is megvédelek.
Sasuke már fuldoklott a könnyeiben.
Naruto kinyitotta az ajtót, és egy kunai-jal a kezében kilépett. Meglátta a sötét alakot, majd megszólalt.
- Mit keresel itt? Mit leskelődsz? Hozzád szóltam! Miattad kell eltolnunk a randinkat!
- Na.....r..uu...t.ooo - fuldoklott a fekete a látottaktól.
- Kérdeztelek!!!
Sasuke hirtelen odament Narutohoz és megrángatta a vállát.
- Mi a fenét művelsz??? - sírt Sasuke. - Mi lett azzal a Narutoval akit szerettem? Hogy adhattad meg magad ilyen könnyen a bánatnak? Mi lett veled szerelmem?? - zokogott Sasuke.
Naruto teljesen leblokkolt.
- Ez a hang.. Sasuke... A szívem... ez a fájdalom már megint.. - kapott a szőke a szívéhez.
- Naruto!
- Sasuke.... - rogyott le a szőke a földre. - Miért hagytál el Sasuke? Egyedül... Megígérted.. - sírt Naruto.
- Naruto.. Itt vagyok! Élek! Naruto kérlek, nézz rám... - guggolt le a fekete a szerelméhez.
Naruto felnézett. Könnyein át látta Sasuke arcát, amelyet a konyhaablakon át kiszűrődő fény épphogy megvilágított.
- Már hallucinálok is... - fogta meg a szőke a fejét. - Először a magány, aztán a hangok, most meg ez...
- Hangok? Naruto én vagyok az! Semmi bajom! Azért mentem el, hogy meggyógyítsanak! Csak érted tettem!
- Itt hagytál... Itt hagytál, mikor én meg is haltam volna érted...
- Ha tudtam volna, hogy mennyire fog fájni neked...
- Mindenhol téged látlak.. Álmomban, ébren, amikor főzök, amikor alszok..
- Nézz rám... itt vagyok...
- Hiányzik a csókod, az ölelésed, az érintésed... Mikor elmentél, egy részemet magaddal vitted, és a szívemet is...
- Ha csak ez kell hogy ráébredj itt vagyok... - suttogta Sasuke, majd magához szorította a szerelmét.
- Soha többé nem hagylak el.. - szólt Sasuke, majd megcsókolta Narutot. A szőke egész lényében megremegett, de ösztönösen engedélyt adott az ismerős nyelvnek.
- Sasuke.. - suttogta a szöszi az ajkakba.
- Itt vagyok... - vált el Naruto ajkaitól.
- Megcsókoltál...
- Igen...
- Akkor nem vagy illúzió... Hogy kerülsz te ide.. - sírt Naruto. - Azt hittem...
- Most már itt vagyok... Soha nem hagylak el..
- Sasuke... Sasuke... Sasuke.... - suttogta Naruto, majd elájult.
- Naruto... - suttogta Sasuke, majd ölbevette az eszméletlen Narutot, és bevitte az ágyba.
- Ez ment, mióta elmentem? - tűnődött, majd összeszedte az összes képet, és elrakta az egyik fiókba. Majd lekapcsolta a tűzhelyt, és befeküdt Naruto mellé. Szorosan átölelte, és simogatta a fejét. Később Ő is elaludt.
Másnap reggel Naruto ébredt fel elsőnek.
Megdörzsölte a fejét, majd visszaemlékezett a tegnapi napra.
- Már megint halucináltam... Ez egyre rosszabb lesz... El kellene mennem Tsunadéhoz hogy segítsen... Nem adhatom fel a keresést.. Ha egy szemernyi esély is van rá, hogy megtalállak... Mindent elkövetek... Mert én mindig betartom az ígéretem...
- Naruto? Jobban vagy már? - ébredt fel a fekete. - Nem hallucináltál... - ült fel.
- Sa... Sasuke!! - ugrott ki Naruto az ágyból. - Te... te.. te....
- Nyugi!! Már eléggé fáj amit tegnap láttam, nem kell hogy még ma is kezd!
A szőke megpróbált lenyugodni. Megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Majd kifújta magát, és kinyitotta. Sasuke még mindig előtte volt. Épen és egészségesen.
- De.. Hogyan..?
- Mindent elmagyarázok.... csak nyugodj meg..
- Én már semmi sem értek...
- De előbb magyarázd el hogy mi volt tegnap az a jelenet..
- Jelenet..?
Sasuke visszagondolt, és eltorzult az arca.
- Biztos megint bekattantam.. - ült vissza Naruto az ágyra.
- Bekattantál?
- Sakura szerint a sokk, és a depresszió teszi ezt velem. Fogalmam sincs hogy mit csinálok.. olyan mintha álmodnék vagy ilyesmi...
- Az én hibám.. ha egy levelet hagytam volna..
- De még mennyire a te hibád! Tudod hogy mennyire rosszul voltam? Még mindig nem bízol bennem! Ha elmondtad volna, most nem lenne semmi bajom!
Tee..... IDIÓTA!! - dühödt fel a szőke.
- Idióta vagyok hogy itt hagytalak..
- Mégis hol voltál? Itt hagytál egyedül egy szó nélkül!
- Elmentem egy öreg hölgyhöz, aki híres a gyógyszereiről.. és meggyógyított. Csak miattad tettem!
- És nem érdemeltem volna meg egy kiba*ott levelet, hogy te hülye, elmentem? Tudod mennyit sírtam? Ahh... - kapott a fejéhez Naruto, majd odasompolygott a fiókhoz.
- Naruto..? Minden rendben?
- Semmi sincs rendben... Tönkreteszel...
- ... Mi..? Naruto...
- Tönkreteszel, ha nem vagy mellettem... - szólt, majd kihúzta a fiókot, és kivett egy gyógyszeres üveget. Kivett két szemet, és le is nyelte.
- Ha tudtam volna...
- Mit tettél volna? - fordult hozzá a szőke. - A fenébe is Sasuke... Legalább szólhattál volna, hogy élsz! - könnyezett Naruto. - Arra nem gondoltál, hogy én itt belehalok a fájdalomba?
- Én... Sajnálom.. - horgasztotta le a fejét a fekete. Könnyei megindultak, és Narutora pillantva behunyta a szemeit.
- Sajnálhatod is... Az a szerencséd hogy az életemnél is jobban szeretlek... Te bolond Uchiha... - szólt Naruto, majd odament Sasukéhoz és átölelte.
- Úgy beszélsz mintha te nem lennél Uchiha... - szipogott Sasuke.
- Mert nem vagyok az.. És te sem.. Mert Uzumaki Uchiha a nevem.. és a tiéd is.. - mosolygott Naruto, majd megcsókolta Sasukét. A fekete visszacsókolt, majd szorosan magához szorította a szöszit.
- Menjünk haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése