2009. október 5., hétfő

Ötödik fejezet - Új Hokage


Ötödik fejezet - Új Hokage

Egy év múlva:
Naruto kint edzett, mivel nem tudott mást csinálni.
Sakura, Shikamaru, és Neji küldetést teljesítettek. Konoha határán volt dolguk. Épp arra, ahol a mi szőkénk is edzett. Narutonak nagyon hiányoztak már a barátai, de Sasuke kárpótolta. Az elmúlt év alatt még jobban beleszeretett a feketébe, ahogy Sasuke is a dobéba, de ezt nem adták egymás tudtára. Sakuráék épp arra felé tartottak amerre Naruto is volt. A szőke már nagyon ki volt merülve. A saját chakráját erősítette, hogy ne keljen többé a Kyuubiét használni, így Naruto saját chakrája hála az edzéseknek, kétszeresére növekedett. Nem akarta, hogy újra bekövetkezzen az, amiért el kellett hagynia Konohát. Sakuráék már kiértek az erdőből. Meglátták a házat, amibe Naruto lakik.
-          Sakura? - kezdte Neji.
-          Igen?
-          Ez a ház nem ilyen volt eddig. Olyan mintha lakna benne valaki..
-          Igazad van.
-          Jobb, ha megnézzük. - szólt Shikamaru.
-          Menjünk. - szólt Sakura és elindult a ház felé. Mikor odaértek, bekopogtak. Nem nyitottak ajtót, de az nyitva volt. Bementek.
-          Hű... Micsoda rendetlenség... - rúgott félre Neji egy kajás dobozt.
-          Engem ez emlékeztet valakire... - szólt Shikamaru.
Sakura bólintott, és kicsit elszomorodott.
-          Olyan Narutos ez a ház... - szólt Sakura síró hangon.
-          Menjünk beljebb... - javasolta Neji.
Beljebb mentek, majd látták az összegyűrt ágyneműt, és... egy Narancs-Fekete együttest a földön.
Sakura ugrott egyet.
-          Ez... - emelte fel a ruhadarabot.
-          Kizárt... - szólt Neji.
-          De igen... - mondta Sakura. Ezt még én varrtam meg neki... - mutatott egy foltozott helyre a felsőn. -... amikor elszakadt..
-          Lehetetlen. Akkor itt...
-          Így van. Én lakok itt... - szólt az ajtó felől Naruto, aki tele volt karcolásokkal. Sakura megremegett a hang hallatán, és megfordult.
-          Na... Naruto... - szólt, majd felé rohant, és megölelte Narutot.
-          Sa... Sakura-chan.. Megfojtasz...
-          Bocs... Annyira hiányoztál!- engedett a szorításból.
-          Ti is nekem.
Sakura elengedte Narutot, majd Neji és Shikamaru is megölelte Narutot.
-          Mióta laksz itt? - kérdezte Shikamaru.
-          Mióta eljöttem Konohából.
-          Ha ezt hamarabb tudom... Rendesen eszel? - nézett Sakura aggódóan.
-          Nyugi!! Jól vagyok...
-          Mi újság Konohában? - vetette fel a rókavigyorát a szőke.
-          Az, mint eddig..
-          Mindenki jól van?
-          Igen... De mindenkinek nagyon hiányzol... - szólt Neji.
-          Nem rossz egyedül?
-          Nem vagyok egyedül... azaz, nem mindig.. - mosolygott Naruto.
-          Hogy érted? - néztek rá a többiek.
-          Sasuke minden második nap meglátogat.
-          Sasuke?
-          Ahamm. De gyertek beljebb! Üljetek le.. - nevetett zavartan mikor meglátta milyen rendetlenség van a konyhában. Gyorsan rendet rakott, majd leültek.
Sakura nagyon boldog volt, hogy Naruto egyben van..
-          És mi jót csinálsz egész nap? - kérdezte Shikamaru.
-          Edzek... A chakrámat sikerült megkétszereznem, így kicsi az esély, hogy a Kyuubi még egyszer kitör. Mióta eljöttem, egyszer sem használtam a Kyuubi chakráját. Sőt! Olyan mintha már nem is lenne..
-          Büszke vagyok rád Naruto. - hallatszott egy hang kívülről, amire mindenki felkapta a fejét. - Nektek pedig nem küldetés lenne? - nevetett a hang.
-          Tsunade-sama!! - ugrottak egyet.
-          Tsunade odament Narutohoz, és jól megölelte. - Örülök, hogy jól vagy Naruto..
-          Én is örülök, hogy látom... Hokage-sama.
-          Nem-nem... Csak simán Tsunade.
-          ?? - Naruto nem értette. Tsunade Sakurára nézett, aki kicsit elpirult.
-          Áh! Még nem tudja? Már nem vagyok Hokage.
-          Hogy?!
-          Azaz már nem én vagyok.
-          Akkor ki?
-          Itt ül melletted.
Sakura még jobban elpirult.
-          Shikamaru?
-          Másik melletted... - szólt Shikamaru Sakura felé biccentve fejét.
-          Sakura? Gratulálok! Nem is mondtad.
-          Mert te fontosabb voltál. - szólt Sakura.
-          Miért mondott le Tsunade-sama? - kérdezte Naruto.
-          Nem lemondtam, hanem leváltottak.
-          Hogy? - dühödött fel Naruto.
-          Fellázadtam a büntetésed miatt, és.. leváltottak. De kiválaszthattam az utódomat.
-          Szemetek.. - morgott Naruto. - Hogy talált rájuk?
-          Sakura a tanítványom. Összeköttetésben vagyok vele. De hogy-hogy nem vettük észre hogy itt vagy?
-          Mert Sasuke egy burkot vont a ház köré. Hogy ne találjanak meg. De Sakura-sama átlátott rajta.
-          Nem kell a sama. Amúgy azt hittem, hogy csak egy akadály.
-          Ok... - nevetett Naruto. - Milyen küldetésetek van?
-          Szövetkezés... - húzta el a száját Shikamaru.
-          Na, nekünk mennünk kell. - szólt Sakura. - De majd meglátogatunk! Tényleg! A két éves büntidet sikerült másfél évre csökkenteni. Úgyhogy hat hónap múlva már hazajöhetsz!
-          Tényleg? Az jó lenne. De még hat hónap alatt rengeteg dolgom van. - lett elszánt Naruto tekintete.
-          Mégis mi? - kíváncsiskodtak.
-          Majd megtudjátok, ha hazamegyek.
-          Rendben. - szólt Sakura, majd felállt és megölelte Narutot. - Várunk haza.
Mindenki megölelte a szőkét, majd elindultak. Sakura és Tsunade együtt újra felemelték a burkot, majd integetve eltűntek az erdőben.
Naruto elszántan gyakorolt tovább.
Úgy egy hónappal ezelőtt:
-          Sasuke?
-          Hm?
-          Mi lenne, ha otthagynád Orochimarut?
-          Nem lehet, amíg rajtam van az átokpecsét..
-          És az mikor tűnik el?
-          Ha az, aki rárakta meghal.
-          Értem...
Újra a jelenben:
Tehát Naruto nemcsak a Kyuubi miatt edz, hanem azért is, hogy felszabadítsa Sasukét Orochimaru alól.
 Naruto miután befejezte az edzést, hazament, és nekiállt kaját csinálni. Két személynek terített.
-          Hol késik? - tanakodott Naruto aggódva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idézet

" Sok a fájdalom, sokan elbuknak, de Ő már nem sír többé. Az időt nem lehet visszaforgatni. A démon kardot ránt. Ez volt az Arany '20-as évek, amikor még sötétség járta át az éjszaka homályát. elérkezett a pillanat. Kimondattatik a végső ítélet ember és démon, összefonódott végzete felett. Az idő mozgásba lendül. "
/Chrno Crusade/

Idézet


" Az emlékeimben mindig mosolyogsz. De meglehet, hogy ez csak egy hamis kép amit tudat alatt alkottam rólad. Azt akartam, hogy velem legyél. Hogy elmenekülhessek a bűneim elől. De végül én voltam az, aki örökre megfosztott téged a mosolyodtól. Itt végződik az álom. És én, talán ismét elkövetem ugyanazt a hibát. "
/Chrno Crusade/