Hetedik fejezet - Boldog születésnapot Sasuke!

Hetedik fejezet - Boldog születésnapot Sasuke!

Úgy egy fél óra múlva Narutoék hazaértek. Lefektette Sasukét, és ott volt végig mellette.

A szőke a fekete kezét fogva sírt. Magát hibáztatta a történtekért.

-          Annyira sajnálom. Az én hibám. - szólt. – Fenébe... Ha valami bajod esik, azt soha nem bocsájtom meg magamnak. Hogy lehettem ilyen felelőtlen? Pedig te mondtad. De nem hallgattam rád.. Sajnálom.

-          Naruto... ne haragudj. - suttogta Sasuke álmában.

-          Sasuke... Te ne haragudj..

-          Naruto... sajnálom, hogy otthagytalak... Ne.. Nem akartam fájdalmat okozni.. kérlek, bocsáss meg.. - Naruto figyelmesen hallgatta, hogy mit mond a fekete álmában.

-          Az én hibám... Nem kellett volna elmennem.. Szeretlek Naruto...

-          Mi? - lepődött meg a szőke, majd még jobban hegyezte a fülét.

-          Én.. nem fogom tudni soha elmondani neked, de.. szeretlek... Naruto... Bárcsak te is így éreznél...

-          De hát így érzek... - szorította meg még jobban a kezét Naruto.

-          Félek, hogy elveszítelek... Naru-chan...

-          Naru-chan? – mosolygott Naruto. - Én is félek, hogy elveszítelek. Sasu-chan.. - mondta a szőke, majd a motyogás abba maradt.

Sasuke több mint egy hete aludt. Már Július 22-e volt.

-          Holnap van Sasuke születésnapja. Biztos örülne egy tortának... - mosolygott Naruto. A szőke már várta mikor ébred fel a fekete. Csinált Feliratot is, " Jó reggelt Sasuke, és Boldog Születésnapot" Szalagot, amit a konyhába rakott fel.

-          Hm.. Sasuke nem szereti az édeset. Keserű csoki torta… Nem hangzik rosszul. - szólt Naruto, majd csinált egy klónt, akit elküldött Konohába Sakurához. Az elmúlt hét alatt ezt csinálta, mert még nem telt le a büntiidő.

-          Szia Sakura!

-          Üdv Naruto Klón... Mi újság? - nevetett Sakura.

-          Csak egy kis keserű csoki kellene, mert tortát szeretnék csinálni Sasuke szülinapjára.

-          Értem. Felébredt már?

-          Még nem.. De remélem nemsokára fel fog.

-          Én is remélem. Elvileg egy hétig alszik csak... A csokit máris hozom. Minden megvan a tortához?

-          Igen.. Csak az hiányzik.

-          Rendben. - szólt Sakura, majd elpukkant. Pár pillanat múlva vissza is jött.

-          Tessék.. És el ne szúrd a tortát!

-          Nem fogom. - vigyorgott a Naruto Klón, majd elindult a ház felé.

Fél óra múlva:

A klón letette az asztalra a csokit, majd egy pukkanással eltűnt. Ameddig a klón odavolt, Naruto elkészítette a tortatésztát. Cirka egy óra alatt kész is volt torta. Naruto kitakarította a házat, majd berakta a tortát a hűtőbe. Hamar beesteledett. Naruto még lezuhanyozott, majd lefeküdt aludni.

Másnap reggel, Naruto első dolga volt, hogy kivegye a tortát a hűtőből. Kitette az asztalra, majd odatette a naptárt Sasuke ágya mellé a kisasztalra. Aztán elment edzeni. Persze egy klónt otthagyott Sasukénál. Naruto rengeteget gyakorolt. Sasuke pedig épp ébredezett.

-          Te jó ég... - kezdte Sasuke, majd oldalra nézett. "Július 23."

-          Mi? Ennyit aludtam? NARUTO! - kiáltott Sasuke. A klón berohant, majd elpukkant, és helyébe megjelent az igazi Naruto, néhány karcolással.

-          Jól vagy Sasuke? - aggódott Naruto.

-          Igen, de mennyit aludtam?

-          Egy teljes hetet...

-          Te jó ég... Te jó ég... Ettél te valamit az óta?

-          Sasuke... Persze. A klónom bevásárolt Konohában…

-          Uh... Megnyugodtam. - dőlt vissza az ágyra a fekete.

-          Kérsz valamit?

-          Éhes vagyok...

-          Gyere ki a konyhába. Van egy kis meglepetésem.

-          Máris... csak felöltözök. - szólt kíváncsian Sasuke.

Naruto kiment a konyhába, és meggyújtotta a gyertyákat. Egy egyes, és egy nyolcas egymás mellett. Sasuke felöltözött, és elindult a konyhába. Először a kiírást látta meg, aztán a tortát. Leesett állal nézett Narutora.

-          Boldog születésnapot Sasuke! - vigyorgott a szöszi, majd maga elé tartott egy csomagot.

-          Tessék.. ezt neked csináltam. Lehet hogy nem lett valami jó, de..

-          Köszönöm Naruto. El is felejtettem. - mosolyodott el Sasuke.

-          Most tényleg láttam ám a mosolyt. - nevetett Naruto.

-          Megint képzelődtél...

-          Aha! Szóval az előző is eredeti volt?

-          Jaj... Lebuktam?

Sasukénak nagyon jól esett a törődés.

-          Csináljak valamit enni? - kérdezte Naruto.

-          Elég lesz a torta is. Csoki torta?

-          Keserűcsokoládé. Remélem, szereted.

-          Tökéletes. Meddig készültél erre?

-          Hát... tegnap csináltam a tortát.

-          Nem is tudom, mit mondjak... - szólt Sasuke.

-          Semmit... Semmiség volt. Főleg azok után, hogy miattam sérültél meg. - sóhajtott Naruto szomorúan.

-          Nem a te hibád volt. Ne is hibáztasd magad! Értve? - szólt morcosan a fekete.

-          Értve... - Úgy örülök, hogy jobban vagy Sasuke.. Hiányoztál. (=>^.^<=) - gondolta a szőke.

-          Azt kívánom, hogy... Mit is kívánjak? - tanakodott Sasuke. - Megvan! Azt kívánom, hogy Naruto is szeressen. Mert bizony ma elmondom neki, hogy mit érzek iránta. - gondolta erősen Sasuke, majd elfújta a gyertyát.

-          Sasuke?

-          Hm?

-          Tudod, hogy motyogsz álmodban? - kérdezte sejtelmesen Naruto.

-          Mintha Ő nem motyogna... - gondolta a fekete. - Tényleg? Nem tudtam róla. És miket motyogtam? - lett vörös Sasuke.

-          Érdekes dolgokat. - mondta Naruto mosolyogva.

-          Például?

-          Ümüm… - ingatta meg a fejét Naruto. - Az titok.

-          Remélem nem motyogtam semmi olyasmit, amiből rájött volna az érzéseimre. - gondolta Sasuke, majd nyelt egyet, és még vörösebb lett.

-          Baj van Sasuke? Olyan vörös vagy, mint a rák. - Naruto egész közel ment Sasukéhoz. A fekete erre még vörösebb lett. - Jól vagy?

-          Semmi bajom. - szólt a fekete, majd ismét nyelt egy nagyot. - Ne gyere közelebb Naruto... kérlek. - gondolta. Naruto még közelebb ment Sasukéhoz. Csak egy kis távolság volt az arcuk között. Sasuke arca már olyan volt, mint a paradicsom.

-          Mi az Sasuke? Miért vagy vörös? - nézett Naruto farkasszemet Sasukével.

-          Izé.. Megnézem az ajándékot. - mondta Sasuke, majd minél távolabb menekült a szőke fiútól.

Naruto jót kuncogott magában. Ugyanis direkt csinálta a dolgot. Sasuke kibontotta a csomagot. Meglátva az ajándékot, még jobban megszerette a szőkét, de meg is lepte.

Ugyanis a csomagban egy fából kifaragott szív volt egy láncra fűzve, amibe ez volt belekarcolva: [Sasu & Naru]

Sasuke rögtön rájött, hogy miket motyogott álmában, így a meglepett sápadt arca ismét vörösre változott.

-          Én... Nem is tudom, mit mondjak.

-          Csak azt, hogy tetszik-e. - szólt Naruto.

-          Nagyon tetszik. - szólt Sasuke, még vörösebben.

-          Csak ezt akartam tudni. Amúgy nekem is van egy. - szedte elő a pólója alól a sajátját, majd segített felrakni Sasuke nyakába a láncot. Aztán a szőke adott egy puszit a fekete arcára.

-          Én is szeretlek Sasuke. - mondta, majd odament a tortához. - Gyere enni.

Sasuke szóhoz sem tudott jutni. A kívánsága teljesült. És nem is kellett elmondania a szőkének az érzelmeit, mert már tudatta vele álmában. Sasuke elmosolyodott.

-          Én... - kezdte Sasuke. - Nem mertem elmondani, mert…

-          Ne mondj semmit. Gyere már. Egyedül nem tudom felvágni.

Sasuke mosolyogva ment oda segíteni. Most először érezte, hogy igazán boldog. Miután megkajáltak, Naruto kihúzta Sasukét a házból.

-          Gyere már... Kérlek!!! Mutatni akarok valamit! - könyörgött Naruto.

-          Jó-jó.. Menjünk. - forgatta a szemét Sasuke, mire Naruto elkezdte húzni az ösvény felé.

-          Ez az ösvény eddig nem volt itt. Ugye? - kérdezte Sasuke.

-          Nem, nem volt. Én csináltam, mert féltem, hogy elfelejtem, merre kell jönni.

-          Miért? Hová viszel?

-          Itt vagy egy szép tisztás. - szólt Naruto, majd nemsokára a fekete maga pillanthatta meg a helyet.

-          Hát nem gyönyörű? Nagyszerű ez a hely. - mondta Naruto.

-          Nem... Te vagy nagyszerű. - szólt Sasuke, majd megcsókolta Narutot. A szőke habozás nélkül engedélyt adott Sasuke nyelvének, ami máris befurakodott. Kisajátítva a helyet, játszadozni kezdett Naruto nyelvével, majd a fekete mélyítette a csókot. Nemsokára elváltak a levegőhiány miatt.

-          Ha tudnád mióta vártam erre. - szólt Naruto.

-          Én is régóta... - szólt Sasuke, majd leheveredett a puha fűbe, Naruto mellé.

-          Tudod... Ezt kívántam. - szólt Sasuke.

-          Engem?

-          Majdnem. Azt hogy szeress.

-          Ezt kívánnod sem kellett volna. - szólt Naruto vigyorogva, majd Sasukéra vetette magát. Fejét Sasuke mellkasára tette, úgy hogy az arcát is lássa.

-          Tudtad, hogy az előbbi csókért életfogytig tartó kapcsolat jár? - szólt Naruto.

-          Tudtam.. - szólt Sasuke, majd ismét megcsókolta szeretett dobéját.

-          És te tudtad, hogy a visszacsókolásért életed végéig az én kisajátított, és szeretett dobém leszel? - szólt Sasuke.

-          Tudtam. - szólt Naruto, majd ő csókolta meg Sasukét.

-          Ugye most már soha nem hagysz egyedül? - kérdezte Naruto.

-          Soha. Naru-chan. Soha...

-          Naru-chan..  Ez tetszik. Álmodban is ezeket motyogtad.

-          Te nézted, ahogy alszom? - kérdezte Sasuke.

-          Igen... Vigyáztam rád. Olyan édesen aludtál. - mondta Naruto.

-          Én is szoktalak nézni, ahogy alszol.

-          De most már nézhetjük egymást, ahogy elalszunk. - szólt Naruto

-          Úgy érted...

-          Úgy értem.

Sasuke ismét megcsókolta Narutot. Az újdonsült szerelmespár egész délután a tisztáson nyalta-falta egymást. És beszélgettek. Mindenről. A három hét alatt, ami hátravolt addig, hogy végre hazamenjenek, edzéssel, és egymás megismerésével töltötték. Mivel annyi ideig voltak távol egymástól, volt mit megbeszélniük. Ám amint letelt a három hét, elindultak, hogy újból Konohai lakosként folytassák életüket. Immár együtt. De a kalandok még csak most kezdődnek...